A
hivatalnokok és az állam-utópia
A
vita alapjául szolgáló mondatot tartalmazó cikk szerzőjeként
fűzök hozzá néhány gondolatot e témakörhöz.
Elsősorban
érdemes újraolvasni a teljes mondatot: “Elegendő lenne
abbahagyni azt a sok esztelen fegyverkezést, politizálást,
meg kellene vonni az állam mindenek feletti ellenőrzését,
vagyis a hivatalnokoknak mintegy háromnegyede kerülne
utcára (így egy olyan réteg tűnne el, mely gyakorlatilag
semmivel sem járul hozzá a jóléthez), le kellene
zárni minden olyan tevékenységet, melynek egyszerűen
nincs sem józan, sem eszeveszett értelme.”.
Az
minden bizonnyal mindenkinek feltűnt, hogy egyfajta
utopisztikus államról, államrendről írtam. Számításba
vettem többek közt azt is: az emberiségnek van annyi
jóérzése enmagával szemben, hogy nem pusztítja ki teljesen
azt a bolygót, melyen meghonosodott. Számításba vettem
azt is: van annyi esze, hogy valamivel jobbá teszi önmagát,
nem rabolja ki embertársát, nem fegyverzi fel magát
valamiféle nagy semmi ellen, vagyis igazi humanista.
A
mondat forrásául szolgáló cikk írásakor Románia lebegett
mioritikus ködben a szemem előtt, így született meg
a kérdéses részlet is. Ám az igazi cél kilátástalan
bolygónk minden államára vonatkozik, és ezt nyomatékosítani
szeretném. Persze, tény, hogy minálunk jóval nagyobb
az a bizonyos aktatologatói réteg, mint más államokban,
s ezt statisztikák is igazolják. Mindannyian tudjuk,
hogy ez hová vezetett: lassan nincs kit egyszerű alkalmazottnak
hívni, mert mindenki főnök. Ugyanakkor nem is lenne
kifogásom az aktatologatók ellen, ha többségük nem érezné
magát valamiféle kisistennek. Lásd a konkrét példát:
miként foglalkoznak az emberrel a rendőrségen, a különféle
hivatalokban. Bizony úgy, mintha általuk léteznénk,
és nem mi “tennénk ki” az ők fizetésüket. Valóban azzal
a bizonyos apparátussal van baj…
Humanista
vagyok, ha már valahová helyeznem kell magam. Hiszek
az ember józan értelmében, és örömmel látok minden olyan
próbálkozást, mely az emberi mivoltot (mely hitem szerint
alapjában csak jó) akarja emelni, jobbátenni a világot,
nem pusztítás, hanem egyfajta áldás útján.
Nem
vagyok hivatalnok-ellenes, hanem a bürokrata rendszert
nevetem ki. Nem vagyok anarchista, hanem hiszek az egyszerű,
az átlátható, a minden gőg nélküli államban. Avagy a
szavazó csak szavazáskor létezik az állam számára? Megvetem
Hegel etatizmusát, inkább Rousseau-párti vagyok: nem
az emberek vannak az államért, hanem az állam az emberekért.
M.
Szabó István |
