Függelék egy készülő államvizsgadolgozathoz
(mielőtt kicenzúrázták volna)

Ilyenkor derül ki, hogy még számítógépben is szét tud menni a bepötyögött szöveg … brr, képekkel együtt ... szóval hozzáértés hiányában inkább csak a képek szökdösnek a nyusziságtól (= kocsmázástól + összesen liternyi kávétól) kancsi szemek előtt.

A nyári meleg nem csak a szemben lakó cigány családoknak okoz hőgutát (akik ettől irtóra felélénkülnek, egyszóval élik világukat!), hanem már a fecskék is tanakodnak, nem kéne-e készülődni s takarítani a nagy utazás előtt? A bökkenő az, hogy a fecskegyerekek egyelőre nem tudnak hám nélkül utazni, csak féktelenül zabálni, és ezzel el van intézve.

Az embernek úgy az agyára tud menni az iskola, ahogy nem szégyen leírni (tulajdonképpen a szégyenérzet ilyenkor tisztességesen elbújik valahová egészen mélyre). Ebben a stádiumban jó lenne az emberfiának is elbújni, pl. egy román stílusban baltázott altemplomban, ahol nagydarab kővirágoknak lehet énekelni, úgy, ahogy az emberfiának (is) tetszik.

Aki azt hiszi mindezek után, hogy az illető államvizsgadolgozat témája merőben különbözik a fentebb leírt hangulattól, és hogy a dolgozat szerzője megegyezik ennek a cirkálmánynak az elkövetőjével, az jó nagyot téved. Hát éppen ez a baj! Ha a végzős egyedül marad a kedvenc témájával, az nem azt jelenti, hogy lebőgnivalók ők ketten, főleg ha ez NEM ÍGY VAN. A téma több szakértő szerint szuper, szakmába illő (Jeanne d'Arc máglyahalála ... és aktualitása egy XX. századi oratóriumban), az emberkének pedig csak az a baja, hogy sokoldalúbb zenész, mint ezen a téren potenciálisnak hitt tanárai. A tanár pedig … nos, egy hete lelépett, de a téma nem követte, és hál’istennek nem is fogja. Hát igen... ekkor jönnek a kettős nyusziszemek és a fél liter fejadag kávé.

Miklós Réka