KOROM

Az ígéret

Maga a szó meglehetősen hasonlít az Ige szóra. De az ígéret nem teremtés, hanem becsületbeli magatartás, úgymond a legemberibb tényező. A lelke üdvösségére mondja valaki, hogy ezt vagy azt betartja? Vagy pedig csak úgy, egyszerűen hangoztatja? Mi a garancia arra, hogy az ígéretet meg is tartja? Talán alkata, hite, tudása, személyisége, semmi több. Hogyan is legyen több, amikor az emberek nem hisznek Istenben? Vagyis nincs aki megbüntesse őket, amikor nem tartanak be valamilyen ígéretet - mondhatnánk.

Azonban a dolgok ennél jóval bonyolultabbak. Vannak ugyanis körülmények, amikor megkérdőjelezhető az ígéretek betartása. Ha azt ígéri valaki, hogy ekkor és ekkor itt és itt találkozunk, és nem jön el a találkozóra, akkor kell-e arra gondolni, hogy miért nem jött el, vagy pedig csak azzal foglalkozzunk, hogy megszegte az adott szavát? Platón egyik legfontosabb művében, Az államban engedélyezi az uralkodónak, hogy szükség esetén hazudjon a népnek. Döntését azzal indokolja, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben az igazság csak kárt okozna: ilyenek bizonyos kétségbeejtő szituációk, amelyeket az uralkodó, a vezető maga meg tud oldani anélkül, hogy bevonná a polgárokat. Platón ezzel semmi mást nem tett, mint bebizonyította saját igazságérzetének hibás voltát, a dolgokat nem tudta a maguk abszolút mivoltában felfogni. Réseket engedélyezett, így bizonyítva az uralkodó és az emberek közti rés meglétét, amely azóta csak egyre mélyült.

Tekintetbe véve Macchiavelli tanait, ezek szakadékká tágították az említett rést, s a mai társadalmi viszonyok pedig a szó szoros értelmében nélkülözhetetlenné teszik a hazugságot, az ígéretek be nem tartását. Nincs alap, minek segítségével az ígéreteket betartanák, úgyszolván az ígéretnek nincsen gazdasági potenciálja, a betartott ígéret nem kifizetődő. És ez is bizonyítja a gazdaságok, társadalmak helytelen hierarchiáját, felépítését.

De a legfontosabb az ember és ember közötti ígéret, hiszen elsősorban két ember egymáshoz való viszonyulása dönti el a társadalom milyenségét. A politika a kocsmában születik meg, jegyezte meg valaki, és ha a jelenlegi társadalmi helyzetet tekintjük, elmondhatjuk: igaza van. Igaza van, mert ez a társadalom nem tud a kocsmánál tovább tekinteni, s célja csak a következő adag pálinka, bor, sör beszerzése és annak azonnali elfogyasztása. Ha két ember között születik meg az ígéret, és az nem tartatik be, abban a pillanatban tovább indul a láng: az egyszer be nem tartott ígéret megszegi a betartott ígéretek láncolatát, és elindítja a megszegett ígéretek, vagyis a hazugságok láncolatát. Durva és kegyetlen is lehet egy ígéret betartása, de akkor is be kell tartani, még a legkülönösebb, legszélsőségesebb helyzetben is.

Ha pedig nem tudjuk betartani, akkor értesítsük az illető személyt, személyeket, akinek, akiknek ezt az ígéretet tettük. És ne azt kérjük, hogy szabadítson fel az ígéret alól, hanem azt, hogy némileg halassza el annak időbeni megvalósulását. Ha valaki tesz egy ígéretet és azt nem tartja be azért, mert meghalt valakije, s ennek következtében kénytelen volt más dolgokkal foglalkozni, mint az adott ígérettel, attól még lehet ígéretszegő. Az adott ígéretet soha nem lehet megbontani, be nem teljesíteni, hanem csakis megszegni.

A mondás tartja, hogy minden be nem teljesített ígéret egyszer visszaroskad a folytonosan szavát szegő emberre, és ez így van. Ha egyszer, csupán egyetlenegyszer megszeg valaki egy ígéretet életében, abban a pillanatban elveszítette hitét az emberekben és becsületes mivoltát. Önmaga előtt is: beszennyezi önmagát, örökre. Sokat kell tennie, hogy megszabaduljon ettől a kárhozattól, s ezt csupán értéssel lehet megtenni, nem megkövetéssel, miként hitték a keresztények. Az Isten sem tud megbocsátani: a megbontott létet valakinek vissza kell állítania, és ezt csupán értés útján lehet. Az értés pedig azt jelenti, hogy valaki tudja, hogyan kell helyesen cselekedni az adott pillanatban.

M. Szabó István