Mi,
hivatalnokok
Ma,
amikor olyan iramban gyűjtjük, faljuk az információt,
mint amilyen iramban termeljük, feltevődik a kérdés:
ki rendszerezi ezeket?
Elsősorban
a hivatalnokok. A “gépezet”, amelyet sokszor
szidunk.
Az
információs társadalom kialakulásának hajnalán a naponta
termelődő tonnánnyi (mára már terrabájtnyi) információ
feldolgozása, rendszerezése (legalábbis itt, nálunk,
ahol még csak az első bátortalan lépéseket tettük meg)
nagyon nehézkes és a külvilág számára átláthatatlan
folyamat, éppúgy, mint azoknál a közösségeknél, amelyek
ezen első lépéseket már rég megtették.
Mi
csak a gépezet részeként ténykedő ember hozzánk való
viszonyán keresztül alkotunk pozitív vagy negatív képet
erről a csúfolt hivatalnok-rétegről.
Miközben
mi is lassan-lassan, a saját magunk által termelt “információhalmaz”
rendszerezése közepette, hivatalnokká válunk. Határidőnaplót
vezetünk a jövőbeni fontosabb eseményekről, születés-
és névnapokról. Katalogizáljuk a CD-inket, könyveinket,
mert ugyebár a kölcsönzésekről megvan a saját kis véleményünk.
Számítógépet veszünk, vagy ha nem, akkor a munkahelyen
azon dolgozunk. És munka közben egyszer csak eszünkbe
ötlik, hogy ha rendszerezve tároljuk az adatokat, akkor
sokal könnyebben megtaláljuk a tavaly X. Y.-nak írt
levelet, az X cégnek készített árajánlatot, a nemrégiben
megírt csigalépcsős cikket. Ha valaki szerkesztő
vagy netán egy lap tördelőszerkesztője, akkor kétszeresen
benne van a pácban (igaz-e, főszerk úr? hajaj, szerző
úr!). A más anyagait is neki kell archiválnia, rendszereznie,
s már csak dokumentumokban, könyvtárakban, byte-okban
gondolkodik, lát és érez…
Csakhogy
a külvilág nem ezt a nyelvet beszéli. Ők csak azt látják,
érzékelik, hogy nem találod a kért dokumentumot. Te
valamilyen rossz archiválási algoritmusról, tévesen
kigondolt archiválási módról motyogsz az orrod alatt.
De ez a túloldalon álló emberkének tiszta kínai. Ő nem
tudja felfogni, hogy az egész nem olyan egyszerű, hogy
a dolgok kezdtek túlnőni rajtunk. A nap mint nap meg-
vagy kitermelt információ néha-néha már betemet bennünket.
Vannak helyzetek, amelyeken már a legapróbb gondossággal
kidolgozott archiválási mód sem tud úrrá lenni. A saját
magunk által létrehozott információhalmaz fokozatosan,
észrevétlenül mindannyiunkat elbaltázott hivatalnokokká
változtat.
Mégis
ebből a káoszból valahogyan mindig van kiút. Toró
Attila |
