Orbán
János Dénes
Hivatalnok-líra
Misztrik
Lászlónak
Mit
fölajzott irón vet
hűvös papírra,
legyen ezúttal, csak most, nem akta, de hivatalnok-líra,
s legyen a lírai alany egy könyvelő,
helyszín a megszokott Kol-
vagy Kaposvár,
az évszak meg ősz, vagy őszelő.
Az ébredés -- ha létezik ilyen --
az át meg át a napsütötte sávon,
az albérlettől, hol a házi áldás
lóg a falon s az esküvői fénykép.
«Művirágok
fonják be majd halálom.»
A talponállóig. Egy cigaretta, kávé,
csitítandó a reggeli mocorgást
az ágyékban. S az asszony búcsúcsókját.
És szívrepesve gondolni: ó, ha Márta!
Az irodában végig mint a gép.
Az irodában folyton lesve-várva:
kipislog bár az írógép mögül,
vagy éppenséggel hirtelen - és pont ma -
félrelép.
«Lehetne langyos sanzon életem.»
S talán csak ennyi. Az át meg át meg át
a napsütötte sávon. Estebéd.
A házi áldás, rég megunt teák.
És hátha Márta holnap félrelép. |
