csigalépcső - véletlenszerűen megjelenő ifjúsági folyóirat - 10. szám 2003 június


 
vezér
 
 
A kokakóla esete a húsvéttal
a szemét kinek szúrja a szemét?
e-vit@min
 
a posta hozta
 
 

Állampolgár vagyok, nem turista!
Az úton levés boldogsága…

Füst Milánnak tulajdonítják azt a bölcs sejtést, miszerint az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk benne. Most már érzem. Én is derűsen fogadom az élet csapásait, ha néhanapján rám kerül a sor.
Azt viszont „édes nénémtől” tudom, hogy sokszor csak magamra számíthatok. Vegyük a mostani példát: bajba kerültem egy latin-amerikai (nem is annyira banán-) köztársaságban.

Santiago de Chile, 2003 augusztusa. Eltűnt a csomagom. Se pénzem, se elérhető jóbarátom, sőt, rájöttem, hogy még spanyolul se tudok, legalábbis a helybeli pösze, hadaró nyelvjárás alig hasonlít ahhoz a latinhoz, amelyhez magam is csak alig konyítok. Értem tehát a hangutánzókat, a kötőszavakat meg a test csodálatos nyelvét. Vau-vau, sicc, hóó-nye-brrr.
Fölkerestem hát a román konzulátust, ahonnan percek alatt elhajtottak. A konzul úr szerint „nekünk semmi közünk egymáshoz, a konzulátus egészen más dolgokkal foglalkozik, s ha valami bajom van, menjek... hozzájuk” - intett elfelé.
Kikhez? - értetlenkedtem.
Mittudomén. A chilei rendőrségre. Egyébként feketemunkás vagy?
…Hasta la vista, macho.

A magyar konzulátuson is érződik a változás szele. A kaputelefonnál gondosan kifaggattak, hogy magyar állampolgár vagyok-e.
Sajnos, román - emlékeztettem magam az előbbi jelenetre.
Ez, kérem szépen, Magyarország konzulátusa. Ha ön román állampolgár, akkor menjen a román konzulátusra.
…Hasta la vista, amigo.

Azóta itt üldögélek a Plaza des Armas pálmáinak hűs árnyékában. (Tél van ugyan, dehát ez olyan stílusos, nem?)
Azért, mert a véletlen úgy hozta, hogy román állampolgár lettem, itt nem sokat számít. (Itt sem.) Magyar vagyok, magyarnak születtem - ez mindössze egy huszadik századi Beatrice-sláger maradt (vö. „Utálom az egész… huszadik századot!!!).
Vagyok, aki vagyok. Látom magam, amint a világ túlsó felén üldögélek fejjel lefelé. egy pálma alatt. Aztán felállok, nagyot nyújtózom, járok egyet, megmosakszom, megborotválkozok egy közvécében; közben kisüt a nap, és nekem is beindul az agyam.
Megyek és lopok egy spanyol szótárat. Que te vaya bien!

Béres Károly

| Főoldal | impresszum | design & hosting: DIGITAL STUDIO | Copyright (C) |