Állampolgár
vagyok, nem turista!
Az úton levés boldogsága…
Füst Milánnak
tulajdonítják azt a bölcs sejtést, miszerint az élet
nem arra való, hogy mindig jól járjunk benne. Most már
érzem. Én is derűsen fogadom az élet csapásait, ha néhanapján
rám kerül a sor.
Azt viszont „édes nénémtől” tudom, hogy sokszor csak
magamra számíthatok. Vegyük a mostani példát: bajba
kerültem egy latin-amerikai (nem is annyira banán-)
köztársaságban.
Santiago
de Chile, 2003 augusztusa. Eltűnt a csomagom. Se pénzem,
se elérhető jóbarátom, sőt, rájöttem, hogy még spanyolul
se tudok, legalábbis a helybeli pösze, hadaró nyelvjárás
alig hasonlít ahhoz a latinhoz, amelyhez magam is csak
alig konyítok. Értem tehát a hangutánzókat, a kötőszavakat
meg a test csodálatos nyelvét. Vau-vau, sicc, hóó-nye-brrr.
Fölkerestem hát a román konzulátust, ahonnan percek
alatt elhajtottak. A konzul úr szerint „nekünk semmi
közünk egymáshoz, a konzulátus egészen más dolgokkal
foglalkozik, s ha valami bajom van, menjek... hozzájuk”
- intett elfelé.
Kikhez? - értetlenkedtem.
Mittudomén. A chilei rendőrségre. Egyébként feketemunkás
vagy?
…Hasta la vista, macho.
A magyar
konzulátuson is érződik a változás szele. A kaputelefonnál
gondosan kifaggattak, hogy magyar állampolgár vagyok-e.
Sajnos, román - emlékeztettem magam az előbbi jelenetre.
Ez, kérem szépen, Magyarország konzulátusa. Ha ön román
állampolgár, akkor menjen a román konzulátusra.
…Hasta la vista, amigo.
Azóta
itt üldögélek a Plaza des Armas pálmáinak hűs árnyékában.
(Tél van ugyan, dehát ez olyan stílusos, nem?)
Azért, mert a véletlen úgy hozta, hogy román állampolgár
lettem, itt nem sokat számít. (Itt sem.) Magyar vagyok,
magyarnak születtem - ez mindössze egy huszadik századi
Beatrice-sláger maradt (vö. „Utálom az egész… huszadik
századot!!!).
Vagyok, aki vagyok. Látom magam, amint a világ túlsó
felén üldögélek fejjel lefelé. egy pálma alatt. Aztán
felállok, nagyot nyújtózom, járok egyet, megmosakszom,
megborotválkozok egy közvécében; közben kisüt a nap,
és nekem is beindul az agyam.
Megyek és lopok egy spanyol szótárat. Que te vaya bien!
Béres
Károly
|