Mottó:
„Ha ülök egy szobában, akkor ember vagyok, ha belép
egy nő, akkor férfi leszek, és annál inkább vagyok férfi,
minél inkább nő az, aki belépett.” (Karinthy Frigyes)
A
fenti gondolatok jutottak eszembe a helyszínen ülő fiúk
nyüzsgését, mozdulatait figyelve, amikor a megbeszélt
időpontban Réka az asztalomhoz érkezett. Már régebbről
ismertem, így nem kellett az ismerkedés ceremóniáján
átesnünk, rátérhettünk az interjúra. Előtte azonban
kikérdeztem az utolsó hét eseményeiről, melyek miatt
találkozásunk kissé megkésett, de hát, gondolom, fontosabb
dolog volt neki elutazni Budapestre, onnan elrepülni
Párizsba, majd Budapestre visszarepülni, hogy másnap
Hamburgban fotózhasson, mint hogy velem beszélgessen
Csiga-témában. Bár természetesen ez utóbbit is nagyon
fontosnak tartotta, és kedvesen mosolyogva válaszolt
kérdéseimre, igaz, úgy tűnt, a kedves mosoly mögött
valamennyire zárkózott személy rejtőzik.
Életrajzi adatait böngészve teszem fel az első kérdést.
- Hiszel a csillagjegyekhez fűzött jellemzésekben?
- Nem igazán, de ami az én jegyemet illeti, valahogy
úgy tűnik, nagyon sok minden talál, bár az is lehet,
hogy túl sok dolgot bebeszélünk magunkról magunknak.
Aztán
szakmai indulásáról kérdeztem, hiszen ebben a szakmában
talán mindennél fontosabbak az első lépések.
Az úgy volt, hogy…, kezdi tréfásan, majd elneveti magát,
mondván, hogy ezt ne írjam le, ám ahhoz ragaszkodik,
hogy Kristó Ágota és Csaba nevét jegyezzem fel, mert
ők voltak, akik a Live Art Alapítványon keresztül az
első lépéseit segítették.
- Több versenyre beneveztem, különböző iskolai, városi
szépségversenyen, divatbemutatókon vettem részt. Ezek
nagyon fontosak voltak. A legfontosabb ezek közül a
Heti Hirdető által szervezett verseny, az Év Arca 2002
volt, amit megnyertem, és ott felfigyelt rám annak a
cégnek a képviselője, amellyel jelenleg is dolgozom.
Ők készítették el Budapesten a portofóliómat, majd az
interneten is bemutatkozhattam (nbcmodels.com) - mondja.
Közben kortyol egyet a vörösboros kólából, majd ismét
elmosolyodik kissé, amikor arról faggatom, hogy szerinte
a sok szép lány mindegyikéből, akiket nap mint nap látunk,
miért nem lesz híres fotómodell?
Sok mindentől függ, de a legfontosabb, a szépség és
kellemes külső mellett, a bátorság, na és persze a szerencse.
Minél több helyen meg kell próbálkozni, részt kell venni
versenyeken, hogy minél többet lássanak, megismerjenek.
Sokan megijednek az első kudarctól, pedig, ha egyszer
visszautasítanak, az még nem jelent semmit.
Amikor a fotózásról kérdezem, figyelem az arcát, de
nem látok rajta jelentős változást. Elmeséli, amit eddig
is tudtunk vagy legalább is gondoltunk, hogy a legtöbb
fotós nagyon rendes, közvetlen, de természetesen találkozott
már rámenősebb fiatalemberrel is. Ám a fotók, amelyeket
megmutatott, mindenképp meggyőztek, hogy az illetők
nagyon értik a szakmájukat.
Tudtam, hogy a szakma anyagi oldaláról nem nagyon illik
kérdezősködni, de azért megérdeklődtem az elmúlt hét
anyagi „eredményét”. Réka nem zárkózott el a válasz
elől.
- Az utat, természetesen repülővel, az ott-tartózkodást,
az ottani szállítást, mindent a cég fizetett, és a végén,
szokás szerint, egy borítékot is átadtak. Ennek összege
titok, de azért annyit elárulhatok, hogy a napidíj kb.
egy itthoni jó havi fizetéssel vetekszik.
Ezek után már csak az ideális férfitípusra vonatkozó,
illetve az alakmegőrzés érdekében tett erőfeszítésekkel
kapcsolatos „kötelező” kérdések maradtak hátra.
- Nincs férfiideálom. Meglátom és érzem, hogy tetszik
vagy nem az illető, de mindenképp kell legyen benne
valami, ami megfogjon. Az alakmegőrzés érdekében semmit
sem teszek. Szerencsére bármit ehetek, ihatok, ez nem
látszik meg rajtam, nincsenek súlyproblémáim.
Miután
mindez elhangzott, kihörpintettük borainkat és megbeszéltük
a fotózás időpontját. Kifelé jövet éreztem hátamon a
férfiúi tekintetekből sugárzó elismerést. Azt már természetesen
nem láthatták a bentmaradók, hogy néhány lépés után
útjaink különváltak...
Köllő
Zsolt
|
