Otzi
katona (valahol az orosz-román határon)
(archív)
Nemzetisége:
magyar. Állampolgarsága: román. Gondolkodásmodja: székely,
amúgy sajátos. Van egy eszméje, és az rög. Magassága:180.
IQ-ja: ingadozó. Tudata: nincsen. Önérzete:néha van.
Családi állapota: nőtlen. Vércsoportja: plusz 1 ezrelék
alkohol. Memóriája: zavaros.
Igy ír neki a nevelőanyja, egy amúgy rendes, becsületes
munkásnő:
„Szeretett kedves gyermekünk Otzi! Leveledet megkaptuk,
melyből megértettünk mindent belőle.Nem sokat írtál
magadról. Milyen alakulatnál vagy. Otzi, az esküdre
nem tudunk menni.A teheneket nem tudtuk eladni. Nehézségbe
vagyunk. A gyár leállott, nem dolgozunk. Hanem egy csomagot
tesz fel XY néni és pénzt. Legyél elnézéssel. Egy kicsit
rosszul fog esni. Csokolunk számtalanszor, légy jó gyermek
és ügyelj magadra. A messzi távolból apád és XY néni.
Ha megkapod a csomagot és a pénzt, írd meg hogy tudjuk.
Bene volte minden. Csókolunk még egyszer. Választ várunk.
XY néni és apád.
Uirat. WZ (ismerős aláírás) édesapád”
Meg így:
„Szeretett kedves Otzi. Első soraimban is tudatlak hogy
meg kaptuk a hozzánk küldött leveledet, melyből megértettünk
mindent belőle. Az elég baj, hogy betegeskedel. Mi amugy
megvonánk. A három fázist apád bé kötette és vetűnk
egy borjut. Mert ha nem a pénz csip csapba elment volna.És
még az értéke is veszik. Itt nagyon jó idők járnak.
Süt a nap egy kicsi hó lesz olvad is el. Nem tudom megkeserüjüke
ezt az idő járást.Egészen olyan tavaszi idő van. Ne
haragudj olyan szegény volt a csomagod. Mert olyan hirtelen
jöt. Valami sürgös helyre kellett menjek, és amikor
haza jöttem azt a tésztát meg csináltam és kellett fussak
a gyárba. Apád csomagolta bé. Ő is adta oda csomagot
a szomszédba. Kereszt anyád volt nálam és elmesélte
hogy milyen jol eset hogy felmentél hezik. Mikor ithon
voltál. Lajos bácsi betegeskedik. Csókolunk ezerszer
meg ezerszer. Ügyelj magadra hogy ne fáz meg. A te édesapád
és XY néni.Választ várunk. Írjál te töbet mint XY néni.
Elnézést az írásomért. Isten veled és velünk. Választ
(dátum)”.
Otzi
kicsit másként ír, s kicsit hülyeségeket. Ő ugyanis
őrségben van, őriz valamit, ami nagyon fontos, tilos
elmozdulni, cigizni, ne adj Isten inni, beszélgetni
meg minden ilyesmi. Szabad neki egyhelyben állni, akár
egyik lábáról a másikra ereszkedhet, ha ez fontos neki,de
elmozdulni, elmenni - Uram atyám!
Éjjel három. Ismét őrség. Kezdem megszokni. Nem rossz,
s legalább lehet írni (lehet, de nem szabad).
Künn már tavaszodik. Ez egész biztos, mert tegnap egy
halom golyát lehetett látni. Az egyik gyergyói gyerek
szerint ez a nyár dolgos nyár lesz, mert repülve látta
(először) a gólyát (értsd jól: a gólya repült). Szomorúan
kell konstatálnom, hogy én is repülve láttam, úgyhogy
én sem fogok sokat pihenni. Különben ma már Nagycsütörtök.
Szép, nagy csütörtök. Ma dől el, hogy négyünk közül
ki az a három, aki hazamegy. Az egyik valószínűleg én
vagyok. De valószínűleg mind a négyen így gondolkozunk.
Jó, hogy nekem megígérték, hogy hazamegyek, de ez itt
nem tesz semmit. Mint a furazolidon nevű sárga bogyó,
amitől vöröset pisil az ember. Az sem tesz semmit. Továbbra
is megy a gyomrom. Két tény, ami arra kényszerít, hogy
ne egyek: a nagyhét meg a gyomrom. Helyesebben arra
akarnak kényszeríteni, hogy koplaljak, de ez nem megy
nekik. Sőt, a tegnap este sört is ittam. Bucovineánát.
Már csak azért is, mert kilencszáz penz volt, míg a
csíki ezerhatszáz lej.
Még nem vagyok egeszen felébredve, úgyhogy így. Az egyik
szolgálatos embernek most jut eszébe, hogy a kilincs
el van romolva. Ezért hívat közülünk egy gyereket. Ez
jön is. Kanyukának hívják, alacsony, szőke, ravasz orosz
gyerek. A tegnap jött Iaşi-ból. A pattanásaival feküdt
három hetet, aminek köszönhetően elmúltak. Kanyuka már
megy is egy harapófogóért. Ezért felkelt egy másik gyereket
a csoportból, s így megy ez, míg a világ világ (jut
eszembe a Mária-siralom).
Csak a koleszom (kalasnyikov) ne lógna a nyakamon! Már
megbarátkoztam a tudattal, hogy tele van töltve, de
hogy a nyakamon lóg, azt nem igazán értem. Ja! Kell
feltétlenül beszéljek Pistikével a rozsda eltávolításának
és távoltartásának fogásairól, mert ez a hitvány vasevő
beleült a stukkerbe (már elálltak a lábaim, mi lesz
reggelig?), s hiába pucolom meg jó erősen (naponta),
hűséges kutyaként visszatér kenyéradó gazdájához.
Más. Künn egész egészségesen olvad a hó, „esik az ásó”,
ahogy egy négyéves gyerek mondta, na de én akkor még
tíz voltam, ma „elmúltam már negyven, vagy talán még
húsz, nyugatnak nyűg vagyok, keletnek meg túsz, kínomban
röhögök, ez a magyar blues”. (Ma ezt már másképp mondanám,
éspedig: „már elmúltam húsz, még nem vagyok negyven,
tudom, hogy kell győztesnek lenni, de nincsen hozzá
kedvem”.)
A hó pedig egészen érdekes, számomra soha nem látott
módon olvad. Éspedig ahol nincs megtapodva, ott egyszerüen
elolvad, s marad helyén az elnyomott, rothadófélben
lévő tavalyi fű. Ahol pedig meg van tapodva, ott egyszerűen
marad egy húsz-ötven centi vastag jégtömb. Aztán a lavinák!
Hallassz egy hatalmas robajt, megfordulsz ijedtedben,
s azzal már döndül is a két-három emelet magasságból
aláhulló, néhány mázsás jégdarab. Még jó, hogy nem ütött
oda senkit. (Meg kell tornásztatnom a lábaimat.)
A szubjektív időcském versenyre kel az objektívvel,
mint a másodperc elektromos ketyegése az eresz csepegésével.
Kint néha ugatnak a kutyák, a kinti bajtársaim léptei
pedig nem hallatszanak olyan jól, mint télen. Öt tízkor
pedig fog fütyölni a vonat, most pedig repülő húz el
valahol fenn (a csillagos ég, messze van a magyar …
népdal). Pislog a neon, meg ilyesmik. Kanyuka valahol
elaludt a harapófogóval. Én pedig, taknyom ellenére,
olyan szagot érzek a tenyeremben, mint amikor az ember
vonaton utazik.
Felébredt a „segítség”. Ez egy olyan szolgálatos ember,
akit azért találtak ki, hogy minket ellenőrizzen, b.szogasson
meg ilyesmik. Szóval semmivel sem különb, mint mi, csak
néhány vállrojttal meg fizetéssel. Engem valószínűleg
rendben talált, bár nem hallottam távolodó lépteinek
„lágy neszét”, de tudom, hogy elment. Érzem. Egy egész
sor érzéket fejleszt ki az emberben ez a tizenkét hónap,
s rávezeti a szenvedő alanyt annak a ténynek a tudatára,
hogy otthon nem csinált semmit egész életében, s ha
hazamegy, ki kell használja a hátralévő néhány évszázadot.
Lágy nesz. Erről először is az jut eszembe, hogy egy
jó cigi egy lágy nesszel. Kettő: „Kiülök a dombtetőre,
onnan nézek szerteszét, s hallgatom a fák lehulló levelének
lágy neszét”. Három: egy Fonográf-szám, s ilyenkor
jön az ötlet, hogy húrokat szereljek a koleszra (itt:
kalasnyikov), s játsszak csendben valami lágy zenét.
De hát ezt elb.sztam, mert mindjárt reggel van, takarítani,
enni kell, jön ma a komoly főnök, eldől, hogy ki megy
haza, s ilyesmik.
Most pedig repáusz, mert a pix kiesett a kezemből, s
mindenféle Cseh Tamá- nóták jutnak eszembe.
Vagy
így:
Szevasztok!
Mottó: „A zászló a haza. A haza e jóváhagyott földje,
melyet őseink vére és a munkások kénja preckel. Ő a
család, mindenki mezeje, háza, melyben őseink születtek,
s kölykeink fognak születni.” (szabad fordítás)
Tehát ujra innét írok. A könyvet, amit olvasni hoztam,
elrakom, mert elrejtéséhez legalább tíz másodperc kell.
Éjjel negyed öt. A tegnap virágvasárnap volt. Ilyenkor
otthon szépen előadják a templomban a gyerkőcök a húsvéti
passiót, egy csomó virág, „piszuka” meg minden ilyesmi.
Szóval ünnep. Aztán bevonul Jézus Jeruzsálembe, fején
virág a korona, a lova szamár, nehogy azt higgyék, hogy
háborúzni jött. Ő azért jött, hogy pénteken felfeszítsék,
vasárnap feltámadjon, s én hétfőn leigyam magam. (Persze,
nem csak értem halt meg Krisztus).
Aztán negyven nap múlva (?) a mennybe megy, ahol nyitva
a Sugás kert, közelednek Szent György napjai, szóval
jön a tavasz az ő virágaival, bomlanak a rügyek, nyílnak
mindenféle mezőknek virágjai (azt mondja a telefonos
gyerek, hogy öt tízkor költsem fel).
Míg itt X-ben a húsvét csak egy héttel később jön számomra,
most már egészen érthető okokból, tudniillik itt a tegnap
egy óra alatt kb. tízcentis hó esett, az az éjjel megfagyott
stb. Tehát Jézus egyszer megjelenik nálunk (mire én
leiszom magam, valoszínűleg az apostolokra emlékezve,
akik azt hiszik, kísértetet látnak), aztán jön fennebb
északra, keletebbre, mind közelebb a Naphoz, a mennyhez.
Szóval a mennybe megy. Akárcsak én - haza.
Tehát maradjunk abban, hogy hazamegyek, írjatok stb.
Vonatfütty -- nem is kommentálom -- aztán még egy, mintha
csak értem csinálná. Elfogyott minden cigim.
(a
hitelesség kedvéért: otzi)
|
