Kedves Csigalépcső!
Végre
én is részt vettem egy táborba. Irodalmi tábor volt,
ahova azétt vittek met írtam egy verset. Én magamtól
írtam a verset. Kicsit hasonlíthat más versekhez, de
asztot is mondhatnám, hogy ez csak a véletlen műve.
Igaz, ami igaz, nem az. Szerencsére senki nem vette
észre, hogy plagisztikáltam.
Van egy barátnőm is közben. Azétt választottam, met
tanultam egy szép verset, és gondoltam, ha mán kultura
akko’ legyen az. Azétt őt választottam, met szemtengelyferdülési
hibája van, helyesebben az egyik szeme tengelyferdüléses,
a másik szeme hiányzik, serre írtam egy rövid versékét,
minek a címe, hogy A te szemednek nincs párja.
Ennek nagyon örvend.
Közbe lett egy kicsi testvérem. Anyuci aszonta a gólya
hozta. Én csak aztot nem értem, hogy akkor mi lett azzal
a gyermekkel, ami a zanyuci hasába volt. Ez a testvér
elég eccerű. Van egy feje, s rajta szinte semmi. Pont
ojan mind Jenő bácsi. Se foga, se haja, se kukija. Anyuciék
aszongyák neki, hogy Renike. Ezzel szépen beszélnek,
de ahova a villanytot fizetik, avval csúful. Igaz, aztot
fiunak mondják, Renelke. Közbe azt vettük vót észre,
hogy a mars is közelebb jött. Amikor Ica nénivel apuci
nézte vót a marsot, met anya pont az éjeli vátást fogta
vót ki, mondta nekem apa, hogy Zoltika, Mars ki. Kimentem
s tényleg ott vót, ahol a tanító néni mutatta az égen.
Ica néni nagyon haraguszik Jenő bácsira, met amig fürdőn
vót Sleniken, adig Jenő bácsi az alattuk lakó nénivel
Holdast jáccott. A néni este feljött, egész éjjel viritott,
s reggel lement. Még aztot is elmondanám, hogy az ordonánca
pénzből a kazán mellett, amit mán írtam, vettünk termopánk
ablakokot is. Azóta nem kell szellőztetni, met a családból
senki se tuggya kinyitni. Ezétt az apuci cipője mindig
az ajtó előtt marad. Még egyiket se lopták el, pedig
jó büdös. Lehet épp azétt. Sajnos a termopánk ablak
miatt sokat kell levigyem a szemetet, met az ablakon
nem tuggyuk kidobni, mind régebb.
Az irodalmi táborba mondták hogy fontos egy irodalmi
műnél hogy szuszpánszot kreáljunk, s ezétt is tettem
a legvégére a nyertes versemet, ami egy nyári történetet
mesél el:
Ülök
a vécén, a véce lécén
A Nap betűz, a bűz kiűz,
Jönnek a legyek,
Na én innen megyek.
Hát
akkor megyek én is. Szerusztok. Sok szeretettel ölel
kedves barátotok:
K.
Zoltika amatőr V.
(már
nem IV.!) o. t.
|
