Mottó:
Néha a tehenek is lehetnek lyukasak.
Lilya
4ever!
Akár
egy felkiáltás is lehetne: Lylia mindörökre! S ha a
halál nem elmúlás, hanem elváltozás, akkor így is van:
mindörökre.
Orosz film. Mármint a nemzetiségét tekintve. Ha ugyan
van a filmek-nek nemzetiségük (félreértés ne essen,
a rossz filmeknek igenis van nemzeti-ségük). 2002-es
film, Mefis produkció. Hogy milyen díjakat kapott, arról
a szerzőnek fogalma sincs. Talán jobb is. Rendező: Lukas
Moodysson; a forga-tókönyvet írta: Malin Fornander.
Lilya szerepében: Oksana Akinsjina; Volodja szerepében:
Artiom Bogutjarskij.
Anti-Lolita. Egy nap eltéréssel néztem meg a két filmet,
s míg Nabokov Lolitájában megjelenik Humbert betegsége,
pederaszta mivoltja, a Lilyában egy egész korszak betegsége
jelentkezik. Nabokov Lolitája maga a beteges érzékiség,
míg Lilya a világ, a nyugati világ hordozója, megjelenítője.
Nabokov azt írja könyvében, hogy az amerikai férfiak
12 százaléka létesít kapcsolatot 14 éven aluli lányokkal,
s könyvének ezért is van létjogosultsága. Lilya 15 éves
lány, a volt Szovjetunióban él egy kisvárosban. „Szokásos”
sztori: szegénység, kilátástalanság, vadkapitalizmus.
Humbert világa legalább anyagilag rendezett, de Lilya
világában minden a szegénység jegyét hordozza magán.
Csövesek, utcagyerekek, szipózás, újgazdagok, düledező
tömbházak, perverz vágyak.
2001-et írunk. Lilya mamáját az Interneten keresztül
felszedte egy orosz pasi, aki Amerikában él. Oda készülnek.
Illetve a mama és a férfi, mert mint kiderül, Lilyát
otthon-hagynák, hogy majd később utánajönnek, és őt
is kiviszik az Államokba. Anna néni gondjaira bízzák,
aki felügyelői szerepét azzal kezdi meg, hogy a lányt
elköltözteti lakásából. Öreg, roskadozó tömbházba viszi,
fürdőszoba-nagyságú szobába. Egy öregember élt itt,
háborús hős. Az előző héten halt meg. Lilya reménykedik:
csak addig, míg a mama érte nem jön Amerikából. Ám hamarosan
elfogy a mama pénze, s a levele is egyre késik. Nem
telefonál, nem ad életjelt magáról. A lánya … éhezik,
nyomorúságos körülmények között él. Felkeresné Anna
nénit, s mint kiderül, a néni beköltözött lakásukba,
ugyebár ő öreg, beteg, szüksége van a kényelemre. Minden
segítséget megtagad a lánytól, mi több, azt mondja neki,
hogy gondoskodjon magáról. Keressen munkahelyet.
- De még iskolás vagyok.
- Akkor tedd azt, amit az anyád. Menj be a városba és
tedd szét a lábad - mondja a gondoskodó Anna néni. -
Most ne zavarj tovább, nézni akarom a tévét.
Lilya legjobb barátnője már régóta „űzi” ezt az ipart.
A tizenéves fruska örömét leli abban, hogy lefekszik
idősödő férfiakkal, mert így pénzhez, vagyis szép ruhákhoz
jut. Szórakozóhelyeken szedi fel a pasikat, akik a „friss
húsért” nagyon szívesen adakoznak. Lilya egyszer vele
megy. Végzetes hiba. Ő ugyan nem keres „kuncsaftot”
magának, de kedves barátnője igen. S reggel a papája
megtalálja nála a pénzt, mire a barátnő azt mondja,
hogy a pénz Lilyáé, ő kereste kurválkodással. Ez az
a történés, mely a lányt örökre kitaszítja az amúgy
is beteg kisvárosi társadalomból. Mindenki lekurvázza,
kicsúfolják. Egyedül Volodja, a 12 év körüli utcagyerek
foglalkozik vele. Őt az apja érthetetlen okokból kirakta
otthonról, s így Lilyánál húzza meg magát éjszakára.
Itt „kezdődik el” a film. Lilya hama-rosan eladja magát,
hogy pénzhez, ételhez jusson. Egy alkalomal az éjszakai
szórakozóhelyen jóképű, gazdag fiúval találkozik, aki
állást ígér neki Svédországban. Ott lehet pénzt keresni,
nem kell a holnapért ag-gódni. Másak az emberek is,
tisztességesek, rendesek. Ő már ott dolgozik. A fiú
megélhetést, biztonságot, szerelmet ígér, s Lilya elhiszi
neki. Volodja szerint az egész átverés, csak ágyba akarja
bújtatni a lányt. Ám a fiúnak remek autója, mobiltelefonja,
pénze van, s ráadásul Lilya édesanyja levelet írt Amerikából
a gyámhivatalnak, melyben lemond a lányáról. Talán az
utolsó csepp a pohárban az, hogy Lilyát a helybéli fiúk
közül többen is megerőszakolják.
Harmadik rész, zárófejezet. A reptéren a fiú azt mondja
Lilyának, hogy utazzon csak el, ő hamarosan követi,
mert meg kell látogatnia beteg nagymamáját. A lány felül
a repülő-gépre. Svédországban kiderül, hogy eladták
egy lánykereskedőnek. Prosti-túcióra kényszerítik, bezárva
tartják, amikor szökni próbál, megverik, halállal fenyegetik.
Volodja ismét megjelenik: öngyilkosságot követett el,
s a mennyországban angyallá lett. Ő segíti Lilyát. Egy
szökési kísérlet után kiderül, hogy a lánykereskedő
nyitva hagyta a lakás ajtaját, s Lilya kimegy az ajtón.
A vég meglehetősen egyszerű: leugrik egy hídról, öngyil-kosságot
követ el.
Ez lenne. Ennyi lenne. Sok olyan képsor van, amit szóval
nem lehet érzékeltetni, reprodukálni. Például a kezdő
képsorok: a Rammstein zenéje, rohanó lány, angyalszerű
kisfiú. S a film zárójelenete: a végső, különös megnyugvás,
biztonság.
Humbert és a maga Lolitája 12 százalékos elszigetelt
eset. Lilya egy korszakot képvisel.
Mr. Damión
|