Kedves
Csigagrádics! Édös barátaim! Zótika!
Mán
megint eltőtt egy szemesztör. Esment kesztem megszokni
a zötödiket, nemhijába járom másoccor.
A fülesöm igazat beszélt. A zúj tanitónéni tényleg csinosabb,
minta régi, de annyival szigorúbb es. Jól nez ki, de
úgy félünk tőle, hogy rea sem merünk nezni. Mán a második
órán aszonta a zikúmról, hogyha versönyre kelnék a zintöligöns
mósóporral, akkor ő jönne ki győztesen. Mánhogy a mósópor.
Én meg aszittem, hogy a fót. Assebaj! A mellettem ülő
Pancikának, akit münk csak Puncikának szólítunk, es
aztot monta, hogy Ejnstejn Berci bácsitól nemcsak a
szeméjiszámja különbözteti meg. Ha jobban belégondolok,
én jövőbe esment megbukom. Keztük utálni hitványt, mint
dögkesejű a zévegszemet. A fater es aszonta, hogy őkigyelme
sem matyóhimezés, shogy néha ojan minha a Nacionál Dzseográfikból
(hogy ezt esment honnan szette a zöreg?) őtözködne.
Smég azt es monta, hogy az én gyermökömnek senki ne
meséljön a zillemtudásról, met münk rendszörösön járunk
illemhelyre.
Képzöljétök! a mútkor Dedóka barátom elvitt az intrenetös
klubba. Egy csomó tévé s dobozok vannak ott, s úgy körülveszik
őket, mint a guberálók a kukákat körbevették karácson
másnapján. De nem es csodálkozom, met ojan dudákat szettek
elé a zekrányra valahonnét, hogy mikó annak tizperce
vót, mán bokáig tocsogtunk a nyálba. Tróbálta a haver
megmagyarázni neköm azt a zegész gépözet mükődését,
de osztáng felatta, mikor látta, hogy a CIP-ről neköm
csak a hasáb-pityóka jut eszömbe.
Te Zótika! Aszongyák a szomszédék, hogy nekem es lesz
esment tesvérem. Mit es írtál a mútkor, mijen állat
hozza? Én aztot nem hiszöm, izé elhiszöm, de csak akor
ha látom.
Nektök hogy töttek a zünnepök? Nálunk ugy durogtattak,
mint maffiáéknál. Még most es ugy pislogtatok, mint
béka a csihányba. Képzöld szilveszterkor bérugtam. Úgy
bésuvattam, mint a mart. Az öregöm a harmadik pohár
pezsegő szürcskölése közbe kapott rajta, de mán akkór
késő vót. Monta a fater, hogy látom Dezsőke feszögetöd
a pofonos láda tetejit, de én mán akkor párhuzamos vótam
az árnyékvirággal. Másnap akkora vót a fejem, hogy a
zajtón csak cipőkalánnyal tuttam kimenni.
S minthogy a pikszöm es kifogyófélbe van, úgy lassan
béfejézöm levélkémöt, s kévánok minden felcsigázott
olvasónak zökkenőmentes újesztendőt! (BUjÉK mindenki
oda ahova béfér!) Jó szerencsét, s több szenet a zországnak!
És fel a fejjel, semmi remény!
Kisztihánd (vagy mi a túró) mindenkinek!
Az
ötödik spéci osztájra specializálódott
Dezsőke Barötról
|
