Hamupipőke
és a szemtréning
Azzal
kezdte, hogy nem ő kezdte, mégis azt hitték, ő kezdte
(tipikus, nem?).
Nem volt se kövér, se pénzes, de máris azzal dicsekedhetett,
hogy neki személyre szabott tréninget gyártottak (annyira
nem volt bolond, hogy magának gyártotta volna, de ezt
majd a végén).
A szemtréning (mert az volt) több fázisból állott. A
millió próba győztese természetesen hatalmat és pozíciót
kaphatott, ha mindenen túlrágta volt már magát. Na igen.
Első próba: szétválasztani a lencsét a borsótól, szám
szerint. Klasszikus, mint a mesében, gondolta. Miután
már elosztotta két egyenlő részre (lencse-borsó, lencse-borsó,
... len-bor, ... le-bo, le-bo... hűha, 500 szem lencse
és ugyanannyi szem borsó!), továbbjutott a következő
szintre. Kicsit nagyott nézett, amikor egy zsákot hoztak,
búzával és rozzsal (biztosan a mi földünkről volt az,
mert ha nem mi vetjük a búzát, a másik megkeveri, nem
érti, hogy nekünk nem kell szemtréning!). De Hamupipőke
rajongott a szemtré-ningért, és biztos volt abban, hogy
ezt spéci neki találták ki, mert más úgyse tudná megoldani.
Kicsit furcsán pislogott már, mint a tenisz-meccs nézői
a Davis-kupáért folyó mérkőzés után, de őt ez nem zavarta.
Beleállt a zsákba, aztán mikor már jócskán apadni kezdett
feje fölül az áru, kiszállt és guggolva folytatta (búza-rozs,
... bú-ro, bú-ro, bú-ro...), aztán pár óra múlva már
elégedetten szemlélhette a munkát: 50 000 szem búza
és 50 000 szem árpa (aki nem hiszi, számolja meg!).
Ebből lesz a müzli az egészségesen táplálkozó kövéreknek,
akiknek teljesen közön-séges tréninget gyártottak: leadni
a pocakot! Hamupipőke tudta, hogy ő egyáltalán nem közönséges,
sőt! Imádom a kerek számokat! Ezt már nagyon átszellemülten
mondta. (Ekkor már neki is kerek volt a szája a sok
bú-rótól, mint a halnak a viccben.).
Na de letelt a nap, a nagy próba még hátravolt. Enélkül
nem mehet senki sem a dobogóra! Folyton csak repdestek
azok a komisz barikák az ágya körül, pedig ő tudott
volna aludni. (Eszébe jutott, hogy gyer-mekkorában mindig
azt mondták: barikákat kell számolni, ha nem sikerül
elaludnod.) Egy idő múlva már annyi volt a szobában,
hogy ki kellett nyitani az ablakot. Naná, de honnan
lett ennyi csillag? A tegnap este még csak az Esthajnalcsillagot
láttam, s még vagy hármat mellette... nem jó, nem fogok
így sohase elaludni. Ez nem egy zsáknyi, hanem virradatig
tartó meló, s ráadásul ezért semmit se kapok. Vissza-mászom
az ágyikómba, dünnyögte. Nem volt valami könnyű, de
azért mégis sikerült elaludnia.
Komisz zárójel: már majdnem mindenki tudja, mikről álmodott,
de ha még van valaki, aki nem, ízelítőül megemlíteném
a vonaton való utazást (ki kellett nézni egy ablakon,
mind csak egyfelé), a hangya-társadalom lázas és tudományos
szemlélését (többet nem taposok bele egy bolyba se!
ezek egy menők! holnap megkérdezem tőlük, hogy csinálják,
de ma még aludnék egy sort a nagy nap előtt...), és
hasonló jókat, Hamupipőkének ugyanis épp eléggé élénk
volt a fantáziája, semhogy érdekes álmok nélkül maradjon.
Get up, stand up! Get up for your rights! Get up, stand
up! Don't give up the fight! (természetesen ezt karicsolta
az ébresztőórája). Gyorsan eltüntette a karikákat a
szeme alól (mesében ugyebár minden lehet-séges), mert
azért Hamupipőke mégis nő volt és adott a külsejére,
ha hiszitek, ha nem. Mindent belevetett a latba, elvégre
a dobogón állni nem csak úgy akárkinek adatik meg!
Bemelegítésül gyorsan szétválasz-tattak vele egy nagy
fazék szemes borsot. Naná, szemes fekete borsot a szemes
fehér borstól. Hamupipőke rövid ideig a hangyákra gondolt
(febo-febo, ... bo-bo stb.), és csak úgy lazán fújta
is a végeredményt: 5000-5000. Mi sem egyszerűbb, mondta.
Jöhet a nagypróba!
Jöttek is, voltak épp elegen, őket kellett volna szétválasztani.
Na nem verekedtek, csak kíváncsiak voltak, hová tessékeli
őket Hamupipőke, melyik csoportba. (Mert ezek a barmok
meg voltak győződve, hogy valamit elosztani „rendesen”
kétfelé a legegyszerűbb dolog, ezért válasz-tották ki
Hamupipőkét erre a spéci szemtréningre.)
Hősnőnk állt egy darabig, aztán elkezdte a melót (jobb-bal,
jobb-bal...). Egy idő múlva gyanús lett neki, mert elfogyott
az egyik. Na melyik? (hirtelen eszébe jut a mese eleje,
most már látja, hogy miről beszélek, de már késő, kezdheti
az egészet elölről!)
Ha az egyik el nem fogyott volna, az én mesém is tovább
tartott volna.
Miklós Réka
|
