Az
új esztendőt lelövik, ugye?
Soha
nem értettem a lényegét a szilveszteri petárdázásnak,
vagyis annak, hogy az emberek csak azért képesek kiadni
elég nagy összegeket, mert éles hangokat akarnak hallani
újévkor! Vajon még elégtételt okoz valakinek az, hogy
ropog a föld a lába alatt?
Egy ideig szentül meg voltam győződve, hogy Romániában
azért történik mindez, mert az emberek szeretnek megemlékezni
az 1989-es forradalomról, de aztán rájöttem, hogy ez
nem csak itt van így, hanem jobb helyeken is, de ott
már lassan kezdik tiltani. Persze, azért találkoztam
már ötletesebb megoldásokkal is (pl.: láncfűrész működtetése,
autó-burrogtatás), de ezt nem mindenki engedheti meg
magának.
A petárdázás mellékhatásaiként felsorolnám az idén látott
remek adrenalin-kitörést: egy játszótéren, miután befejezték
a petárdázást és kellő fülsérülést okoztak egymásnak,
úgy gondolták, hogy eleget élt már a csúszda, ezért
semmi perc alatt kivégezték. Mindezt az ottlakók, szomszédok
szeme láttára, akik rá se rántottak: elvégre szilveszter
van!
Ezek szerint szilveszterkor repülhetnek a kisgyerekkarok
magasan a levegőbe, mert a szülőkőn és egypár emberen
kívül, aki kihívja a mentőket, a fenét se érdekli, hogy
mi történt a gyerekkel, és arra se gondolnak, hogy esetleg
nyáron kisgyerekük is játszana a kivégzett csúszdán.
Meg sem fordul a fejekben, hogy esetleg be lehet fejezni
a “Ki dobja messzebbre a petárdát?” elnevezésű versenyt…
Egy újabb remek dolog, amit az idén láthattam: az a
pillanat, amikor részeg tizenévesek észreveszik a vadiúj
Cielót leparkolva a tömbház előtt, és gondolják, hogy
abban biztos van riasztó, ezért rádobnak egy petárdaözönt
(persze, mind a motorháztetőre esik), de meg sem fordul
az eszükben, hogy esetleg valahol valami olaj vagy más,
nagyon gyúlékony üzemanyag csepeghet a kocsiból... No
de ezen is túltették magukat, látván, hogy nem történt
semmi érdekes.
A legeslegjobb helyzet akkor alakult ki, amikor szerény
társaságunk tizenkettő után néhány perccel lerohant
az udvarra, és teli torokból üvöltözni kezdett, jelezve
az új év kezdetét. Először nagy érdeklődéssel néztek,
várták, hogy valami nagy tűzijátékot lőjünk ki, hiszen
az ember nem kezd el csak úgy üvöltözni, csak mert újév
van, nem? Kis idő elteltével rájöttek, nem csinálunk
semmit, ezért, hogy bosszút álljanak, eldöntötték, kapunk
mi is egy petárdazáport. Az első tizenöt petárda után
feliszkoltunk, és az ablakból néztük, szimatoltuk tovább
a dolgokat: a táj ugyan a régi volt, viszont a szag
valahogy Irakhoz hasonlíthatott.
Szóval, mai napig sem tudtam rájönni, minek kell petárdázni,
amikor egy ősi üvöltéssel is lehet üdvözölni az új évet.
Sugár Dávid
|
