A
másként látás művészete
Az
emberi élet mindennapjaihoz tartozik, hogy bizonyos
dolgokat másként látunk, másként értelmezünk. Ha nem
így volna, talán senkit nem érdekelnének például a képzőművészeti
kiállítások avagy a szerelem erejének kihangsúlyozására
készített filmek, ahol az alkotók többféleképpen látnak,
értelmeznek, beszélnek. De nem lenne semmiféle hatása
a napjainkban divatos performanszoknak sem, amelyek
másfajta látásmódot jelenítenek meg.
Hadd példálózzunk egy kicsit! Régebben így különböztették
meg a nemeket: “Miről ismerszik meg a csontvázon, melyik
volt férfi, melyik nő? Az erre adandó helyes (?) válasz
az lett volna, hogy a férfi csontvázon eggyel kevesebb
a borda. Ennek okát pedig a - falusi köztudat szerint
- az első nő teremtésének körülményei világítják meg.”
(Gaál István: Természettudományi koholmányok és balítéletek.
Bp. 1987).
A történelem számos ferdítéssel, ha úgy tetszik, koholmánnyal
számol. Némelyek közülük már-már annyira bután hangzanak,
hogy akár derülhetünk is rajtuk.
“Pontos megfigyelők a nyulat egyenesen gonosznak, s
a legnagyobb mértékben békétlennek mondják … A legtöbb
nyúl … fölötte könnyelműen bánik fiaival, s azért pusztul
el annyi belőlük … A hím néha igazán utálatosan viselkedik
kicsinyeivel szemben, mert ha módját ejtheti, halálra
kínozza őket …”, idézi Gaál Brehmet.
A sort folytathatnánk az ún. “Bernicla-kacsával”, amelyről
azt hitték még a XVII. század táján, hogy a fán terem
(Kircher jezsuita atya elmélete), vagy a Dürer-korabeli
dupla nyúllal, amelynek a hátán is volt lába, abból
a célból, hogy ha futás közben elfárad, bukfencet vetve
továbbszaladhasson!
A korabeli polgár mindezen elméleteket talán komolyan
is vehette, lévén, hogy mozgás- és látóköre sokkal szűkebb
volt, mint a későbbi időkben.
Másként látni, másként értelmezni azonban sok esetben
kihívás volt avagy merészség. Gondolhatunk itt Giordano
Brunóra, akinek élete látnoki nézeteibe került. Ugyancsak
nézetei miatt okozott feszültséget az egyház berkeiben
Galilei. Ám ugyanúgy furcsának, sőt morbidnak tűnhetett
a XV. században alkotó Hieronymus Bosch szinte minden
egyes képe. Azonban a másként látásnak és főleg a másként
értelmezésnek köszönhetően vannak ma például evangélikusok
és reformátusok.
Mindez manapság, a XXI. századi polgár logikájával normálisnak
avagy abnormálisnak tűnik, egyik vagy másik kategóriába
sorolandó be. Hatásukról azonban sokan elfeledkeznek.
Csupán az európai kultúrára gondolva állíthatjuk, hogy
az mindezen színes hagyományok lenyomatát magán viseli.
Ezért nehéz újat, meglepőt alkotni vagy másként látni
a világot. Akinek sikerül, az csupán a kultúra tárházát
gazdagítja, újra és újra bizonyítva az emberi agy találékonyságát.
Ha ma Borges-t olvasunk, Vasarely alkotásait csodáljuk,
vagy King Krimsont hallgatunk, az mind-mind a másként
látásról szól, sőt, sok esetben a komplex dolgok egyszerű
ábrázolása is másnak hat a szemlélő számára. Mindez
szép a maga bonyolultságában, avagy ellenkezőleg: a
maga egyszerűségében, és akár a szépsége révén, akár
a bonyolult ábrázolásmód okán avagy meglepő hatású erejénél
fogva tetszik az emberi fülnek, szemnek.
Toth
Szabolcs
|
