Szeretött Csigagarádics! (6. level)

Esment azon kaptam magam, hogy veletök, magikval levelezöm. Ugyanes történtek dógok a zéletembe, s el kell hogy monggyam valakinek, mint Julisné a zúj pletykát, met hanem belém köt, sakkor dugóhúzóval sem nem lehet kiszedni belőlem.
Kurta fődi létem során mán másoccora jutottam el a Szengyörgynapokra. A legeslegelejin egy színös plakátba akatt belé tekintetöm, amejiken az Álmos embör értesitette népét, hogy tuggya, mit akar a város. Én azt értöm, hogy ő tuggya, de mét kell azt annyiszor elolvastatni. Biztos azt es tuggya. Én aztot sejditöm, hogy esment pajzsra szeretné emeltetni magát.

Képzeljétek mit fedeztem fel a Bö színpad árnyékába (vakujjak meg, de a tavaj nem láttam): Gyurikát egy dino hátán. Úgy üll ott minha egy Harlejidavidszonon ülne. Aszonta valaki, hogy lova es van, de én aztot nem láttam seho. Lehet hogy Nessi megette, vagy mégse? Szerintem kéne egy vetélkedőt szervezni, aval a témával, hogy hol lehet a ló, s hogy ilyen lovat akartunk-e vagy se.
S hogy nehogy azt higgyétek hogy egyebet nem láttam, há láttam én sétát a kacsámmal - ha mán egy rendös kacsát nem tuttak oda vinni, akó legalább egy ojant vihettek vóna magukkal, mint amijent a mútkor láttam a faternél a korházba mikor kimosták, mint a belet. De megneztem a KékHódasokat es tinci-tánci bémutatójukon. Vót két ojan fehérnép köztük, hogy csak na! És még vótam egy kiállításon es valami Kezes Házban. Vagy lehet hogy lábas vót? A szent hogy semmiféle végtagot nem láttam seho. Vót ott egy csomó kép. Néhányon ki es tuttam csillabizálni valamit, de vótak ojanok es, mint amijent a zapám szokott a falra csinálni némi turóslaska és töméntelen veresbor elporlasztása után, csak annyi, hogy azok nincsenek bérámázva. Transilmániáékat es esment megneztem, sokat fejlőttek a tavaj óta, s annak a néninek - TranszilManyikának - ojan szépön szól a hangja, hogy pipebundás leszek ha reagondolok. Csak esment valami dific vót a meghangosításval, Baröton minha szebben hangzott vóna. Zótikával es esszefuttam s örventünk egymásnak mint a Szurprizeszurprizebe szogtak. S osztáng a napok es lejártak, mint a fogpasztástubus tetelye.

Képzeljétek nálunk mindenki bé van indulva, mint a mérgezött egér, met valami választások jönnek. Néptanácselnököt s konsziliereket kéne választani, met a régijek lemerültek, mint a vibrátorba a karikaelemek. Ha nagy leszek én es akarok indulni ijen választáson. S azt es megmondom hogy mét. Aszongyák hogy nálunk bódog-bódogtalan indul. Hát ezét. Met ugye én alapvetően bódog természetű vagyok, s mások szerint bódogtalan es, csak azt én nem tom hogy eztet mét mongyák rejám. S a problémájimot es meg tom ódani, aból monggyák hogy ott es sok van. Szerintem nem es kell mindegyiket megódani, csak meg kell kapni azokat akik meg tuggyák ódani. Példájul a mútkor mikor sokat kapaszkottam a matektanárnéni fürdőablaka előtti fán, másnap ojan izomlázam vót, hogy nem tuttam megtörölni a hátsofelem, s egy csokié Ödike egy keserűlapival ojan fényösre csiszolt, hogy aznap az osztájban engem használtak tükörnek.
No de most ugy lehet többet nem irok, nem akarom a főcsigát felcsigázni, hátha máskor es béteszi levelejimöt a zújságba. Anyit még javasolok mindanyijuknak, hogy ejsze nem kéne haggyák magukat béfojásolni, s aztot se haggyák hogy mások hozanak hibás döntésököt magik hejett.

Vigyázzanak magikra met a „Bigbráder” szeme mindent lát!!! S ne győzköggyék a zagyikat, met a hiba a valóságba van!
Csók,

öt bö-s Dezső,
jövendőbéli baróti tárcanéküli tanácsos