Mottó: Néha a tehenek is lehetnek lyukasak

Magyar? Vándor?!

Jé, egy magyar film (Magyar vándor). Megállhatunk egy pillanatra, hogy elcsodálkozzunk. Sajnos! Elrettentő példa: George Michael Freak! című videóklipjének forgatása több pénzbe került, mint amekkora a költségvetése egy esztendőre a magyar filmiparnak (erre még, sajna, visszatérünk). Hát szóval egy magyar film, ami merész vállalkozás. Jellegét tekintve nem lehet nem magyarajkú közönségnek bemutatni, a poénok tizedét sem értené meg. De most magáról a filmről.

Rendezte Herendi Gábor, forgatókönyv: Harmath Gábor. Főszereplők: Greifenstein János (Ond), Seress Zoltán (Kond), Hajdú István (Töhötöm), Szervét Tibor (Huba), Szabó Győző (Tas), Gyuriska János (Előd), Gesztesi Károly (Álmos). Sztori: átivott éjszaka után (mit akarsz? hét deci vérből nem lehet jobb bulit csinálni!) ébred a hét vezér, s rájönnek, hogy lekésték a magyarok honfoglalását. Nem lehet ezt annyiban hagyni (miért mondanának le erről a zsíros kis állásról?), úgyhogy lóra kapnak, s utána a hatszázezer magyarnak. Ez az utazás végigkalauzolja a nézőt a magyarok (fél)történelmén, s végül napjainkban zárul, a budapesti augusztus huszadikai tűzijátékon. Kalandos ez az út: át a „bélás” időkön, a „mátyásos” időkön, a török, a Rákóczi, náci stb. időkön. S közben részben félresikerült poénkodások (Megadom magam? Ez világos, nem? - kérdezi a német tábornok a berobogó hét magyar vezértől). Kínai árus ad el nekik puskaizét Kond vagy Ond (nem egyértelmű) kiszabadítására (sziklába szorult a szerencsétlenje, s végül is hasa behúzásával menekül, nem a robbanás által), Előd vezérünk felfedezi a használhatatlan C-vitamint, gyufát, bűvöskockát, Töhötöm híres költőink verseit szavalná, de csak az első sorok jutnak el idő előtt elméjébe, Tas mindenkit fejbe ver, aki a kumisz szót kiejti, Ond és Kond állandóan összetévesztik egymást, Álmos mindenkit aranyapámozik, Huba előre idézi az ún. kifinomult magyar nemességet (monoklit visel, kisujja csaknem külön életet él), és így tovább. Mind a hét karakter megformálása eléggé sok bajt okozhatott a rendezőnek, forgatókönyvírónak, de azt büszkén mondhatjuk el - amolyan magyarosan -, hogy őseink remek humorérzékkel rendelkeztek! Amolyan magyaros, pogány humorérzékkel.

Néhány szó a filmet ért kritikákról. Elsősorban a benne szereplő reklámok. Sokan kifogásolták, hogy a különféle szponzorok túl gyakran jelennek meg a filmben: a Soproni Ászok, a Boci, a Libri könyvesbolt, s persze a MOL. Ez bizony igaz is… (Ősapáink egyike, finoman szólva, feltűnően bután piszkálja botjával a Boci csoki-automatát). De, tekintve az anyagiak helyzetét, lehetett ez másként? Különben a film 380 millió forintba került, harminchárom napig forgatták. Herendit sokan „megrótták” azért, hogy előző, nagysikerű filmje után (Valami Amerika) ilyen „lapos”, „humortalan” filmet hozott ki. Van valami a dologban, az biztos. De azért nem olyan vészes, a film egészen nézhető, sőt, jókat lehet nevetni rajta. Az viszont tagadhatatlan, hogy nem éri el a Valami Amerika szintjét (ez utóbbit 541 ezren nézték meg). Mások az ötlet nem túl eredeti mivoltát kifogásolták (ebben is van valami…), megint mások azon a kákán leltek csomót, hogy a film eléggé fontos történelmi korszakokat hagy figyelmen kívül. Maga Herendi jelentette ki azonban, hogy bizonyos, finoman szólva kényes korszakokat szándékosan nem érintett.

Mindent összevetve: a Magyar vándor jó film - mondjuk ki már mi is a szentenciát! Jónéhány perc kellemes kikapcsolódást ígér, s közben nem kell attól félnünk, hogy igen, ez a film bizony fenéken fogja billenteni a magyar filmtörténelmet.

Mr. Damión