Na mosst , Fritz, tessék vitz!*

Az idős Tsigát gyermekei beviszik az öregotthonba. Amíg a papírokat intézik, Tsigát ágyba fektetik a nővérkék, kiszolgálják. Egyszer az öreg elkezd dőlni balra, mire odamegy az egyik nővér, és kitámasztja egy párnával. Erre Tsiga elkezd dőlni jobbra, mire ismét odamegy a nővér, és másik oldalról is kitámasztja. Erre Tsiga elkezd dőlni előre. A nővér ez alkalommal sem késik, elölről is tesz egy párnát Tsiga elé. Megérkeznek a gyerekek a papírral, látják a kitámasztott Tsigát, és megkérdik tőle, hogy érzi magát az új helyén, mit szól a gondoskodáshoz. Mire Tsiga szomorúan szólal meg:
- Vigyetek haza, mert itt még f.ngani se hagynak...

Cseng a telefon.
- Jónapot, Tsiga vagyok. Az ott a 333333?
- Igen, tessék parancsolni.
- Megkérem, hívja fel a mentőket, és mondja meg nekik, hogy jöjjenek ki, mert az ujjam beleszorult a hármasba.

Az illuzionista egy hajón dolgozott. Minden héten tartott bemutatót. Mindig más volt a közönség, így megengedhette, hogy mindig ugyanazt a műsort adja elő.
Az egyetlen probléma a kapitány Tsigája volt. Egy idő után műsor közben mindig bekiabált és elárulta a titkokat:
- Nézzék, ez egy másik kalap!
- Nézzék, a virág az asztal alatt van eldugva!
- Van egy kártya a kabátujjában!
Az illuzionistát bosszantotta, de nem volt mit tennie. Egyszer azonban baleset történt, a hajó elsüllyedt. Nem maradt életben csak az illuzionista meg Tsiga. Néhány órán át egy deszkán úszkálva, szótlanul, ellenségesen méregették egymást. Vegül Tsiga megszólalt:
- Oké, feladom! Hol a hajó?

*Az merült fel ötletként a szerkesztőség körében, hogy talán ejsze másképpen hat egy vicc, ha alkalmazzuk azt kiadványunk arcélére, azaz személyesebb jelleget kap, perszonalizált formában jelentkezik, vagy valami ilyesmi. Hogy miért? Jó kérdés... Mi mindenesetre ezennel kipróbáljuk ezt, a fenti három szöveg segítségével. Oszt ha valaki le tudja mérni a változást (ha lesz ilyen), szóljon nekünk is, kíváncsian várjuk! (Csigalépcső-szerk.)