Szubkulturális mesék
Süket história az szerelemrűl

Szerelmünket, amint az már annyiszor megesett, egy nyári táborban csíptük fel. Koncerteztünk a rockesten, és ő ott billegett, hajladozott az első sorban, éhesen, szomjasan, mint akivel jól elbántak, és most sürgősen vigasztalódni akar.

Úgyhogy elhívtuk sörözni, utána meg a sátrunkba, és lőn csoda: másnap már magától és idejében visszajött. Hát ez jól kezdődött. Nem mi vagyunk az ő nagy szerelmei, mondta, de addig is…
… Addig is, amíg valami szép és naccerű fog történni vele, együtt lehetünk, különben is mi mást csinálhatnánk ezen a héten, az eső mindent elmosott, amint ez már annyiszor megesett, és mindenki csak ült a sátorban, piált, ha volt mit, és szeretkezett.

A tábor után más táborok következtek, és szerelmünk összejött más rockbandákkal is, meg, sajnos, DJ-kkel is, de hát istenem!, azért szíve csücskében mindig ott volt egy lefoglalt szeparé a Mindstorm számára is (ezek volnánk mi).

Ősszel aztán, miután átköltözött a városunkba, többször is meglátogatott, és sokszor aludt nálunk. Többedmagával bérelt egy lakást, de hamar megunta a lakótársait, folyton költöznie kellett. De addig is…

… Addig is, amíg talál egy igazi lakást, benne doromboló cicamicával és sok növénnyel, meg jó fejekkel, jól elvolt nálunk is. Nőinket tolerálta, bár ahányszor kicsapongtunk, ő ugyanannyiszor bepasizott, mi pedig ilyenkor ki lettünk zárva a kicsi szobából. Ez lassan kellemetlen lett, úgyhogy inkább azt választottuk: többet foglalkozunk vele, hogy azért bejárhassunk a kicsi szobába is.
Aztán egyszer csak minden megváltozott. Szerelmünk stabil kapcsolatot akart:

- Elmúltam már tizenkilenc, mindenféle extrém dolgot kipróbáltam, itt az ideje egy stabil kapcsolatnak - mondta.
- Do you speak English? Nie razumem. Ne panyumaje. Nu ünceleg - mondtuk. - Mi a baj? Káréj probléma? What’s wrong with you?
- Ti ezt nem érthetitek. A pasik ezt nem érthetik. Ezt csak egy nő értheti meg - sóhajtozott.

Áhá! megvan! - gyulladt ki agyunkban az ötlet fénye. Felhívtuk Mareszt, biszexuális szerelmünket, és elhajtottuk kettejüket piknikelni a virágok közé. De ez sem bizonyult végső megoldásnak. Maresz értett egy csomó dolgot, mint a legtöbb biszexuális nő, viszont nem értette azt, amit mi, pasik, könnyűszerrel értettünk. Szerelmünk eközben ide-oda tengett-lengett, színészekkel osztotta meg kulisszatitkait, majd politikusokkal kampányolt, vállalkozókat istápolt, pár tudóssal is kísérletezgetett kvázi elmélyülten, végül kikötött városunk vén költőjénél, aki elmondta neki, miért érdemes mindennek ellenére minden reggel felkelni.

- Megkérünk szépen, írj nekünk egy dalszöveget, amelyet megzenésíthetünk. Valami keményet, machóst, bőrszerkóst, valami olyat, hogy belül sírjon egy tóparton… - kérleltük a poétát, miután megtudtuk róla, hogy jó az ágyban.

- Miről a körösztanyám ezoterikus térgye kalácsáról írjak? - értetlenkedett ő, egy sör meg egy vodka közötti ihlethiányban könyökölve.
- Hát… rólatok, hogy milyen, és hogy értitek meg egymást, és a korkülönbségről, és hogy mit csináltok az ágyban - magyaráztuk.
- Ti ezt nem érthetitek - legyintett.
Hát ez volt a csúcs. Hogy egy mai rockbanda nem értheti meg egy mai spinédzser lelkivilágát - ez egy olyan tény, amelybe belenyugodtunk. Sok tinédzser rajong a zenéért és a művészetekért, melyeket művelünk, és addig is…

… Addig is, amíg megértjük, hogy miért ölelkeznek velünk, amikor jó, és miért rúgnak seggbe, amikor nem jó, nos, addig is jól elvagyunk a világban, lázadásunkat kiéljük a zenében és a szexben, jól elvagyunk szerelmeinkkel és projektjeinkkel, és gyönyörű ez az egész, mindaddig, amíg azt mondogathatjuk nektek, hogy tautologikusan gyönyörű ez az egész…

De ha már egy férfi mondja a másik férfinak, hogy vannak dolgok, amelyek nem érthetők, akkor talán a nőknek van igazuk. Ámbár még mindig nem értjük, hogy tulajdonképpen miben és meddig.

Egzisztenciális szorongásunknak végül egy gyerek vetett véget. A gyerek a miénk - a Mindstorm nemzette, legalábbis szerintünk, és szerelmünk szerint is, és pokolba a fiatal sörivó titánokkal, akik magukénak vallják, és legfőképpen ezekkel a DJ-kkel, kikkel mindössze egy depis-esős hétvégén kavart, és nem, az egész úgysem jelentett semmit, és ráadásul volt képük hozzá, hogy megpróbálják kisajátítani szerelmünket önmaguk számára, és nem látták benne a közvagyont, a nőt, aki önmagát boldogan osztogatja annak, aki megérdemli…

Epilógus

Szerelmünk munkát keres. Jó fizetést, vagy egy olyan mecénást, aki nem kurvázza le, és tiszteli benne Íziszt, az anyát, a gyereket, a szüzet, a kurvát. Addig is, amíg a gyerek felnő, valamiből meg kell élni, és meg kell venni neki a betevőt, tőlünk pedig ezt nem várhatja el senki. Ez egyike szeretnivaló hibáinknak, mely bájunkhoz tartozik: nem olyan a stílusunk, és nem is fogjuk feleségül venni szerelmünket. Szép is lenne, már látom a felháborodott vezércikkeket: a züllött rockbanda feleségül akarja venni közösségünk nőjét - ez a nő a miénk, és nem azért van, hogy csak úgy feleségül vegyék valakik!
Különben is, amilyen prűd és álszemérmes ez a társadalom, kik vennék el mindenki nőjét, hacsak nem mindenki barátai? Avagy mindenki barátainak a barátai? De ezt az egy dolgot úgysem érthetitek…

Adolf barátom sokat vágyódott szerelmünkért. Sokat is szenvedett, hellyel-közzel, ami rendjén is van, elvégre ő volt a lírai alkat, az ő dolga volt, hogy megéljen mindenféle érzést, hangulatot, és dalszövegbe öntse azokat. Végül azonban levágatta indiánsörényét, jó pénzért eladta gitárját egy ifjú titánnak, istenesen beszopott, és azt mondta nekem:
- Egyszer ami kapcsolat elképzelhető férfi és nő között, az mind létezik is. Ezen csodálkozni nem érdemes. Addig is inkább a hegyre, a tóra és egyéb szent dolgokra figyelj.

Gyagyás Nyanyó