Kérés(z)-élet a Balkánon

Valami engedély kellene. Egy jóváhagyás. Beballagok hát az Intézménybe. Adataimat a kapus jegyzi, nevemről az ékezetek lemaradnak, és már ott is állok az üvegbura előtt, mögötte az Arc. Hangja kioktató, tekintete a butasággal vegyült fontoskodás hibridizációja. Automatikusan sorolja a beszerzendő papírokat: kézzel, lábbal, kézzel-lábbal, írógéppel, számítógéppel, latin és cirill betűkkel írt kérés. Formanyomtatvány jól olvashatóan kitöltve, ahogy az egy „formular tip”-hez illik, áthúzások, javítások nélkül. Láb- és hónaljszőr-méret. Keresztlevél, házassági levél, elhalálozást saccoló dokumentum eredeti és fénymásolt példánya. Száj pH-értéke reggel, délben, este, sör előtt, szalonna és hagyma után. Szemszín, hajszín, orrméret. Fülsár-próba fürdés előtt és után. Személyi igazolvány, választási kártya, ellenőrző és útlevél eredeti és fénymásolt példánya (megváltozott lakcím esetén a fentieket újracsináltatni!). Fénykép. Szemből, oldalról, felülről, alulról - szerencsére szám nélkül. Vizelet-, székletminta - külön üvegecskékben, szín szerint osztályozva. Kérés (egy másik!) az intézmény vezetőjéhez, lehetőleg „multstimatedirector” („mélyentiszteltigazgató”) vagy „multiubitecomandant” („hőnszeretettparancsnok”) megszólítással. Telefon-, faxszám, e-mail cím. Ennyi. Ha a fentiek megvannak, már lehet is kérni egy típusnyomtatványt, amit kézzel, lábbal, kézzel-lábbal stb. kell kitölteni, amihez kell mellékelni láb- és hónaljszőrzet-méretet (a másik határideje már lejárt), keresztlevelet stb.

... Aztán hónapok múlva, amikor mindent „elintéztem”, ismét megjelenek az Intézménynél. Ugyanaz az ismerős Arc bámul szembe az üvegbura alól, szemében a szánalom legkisebb pislákoló lángja nélkül, arcán a már jól ismert primitívség összes jellegzetességével, és szól vagy kérdez, már nem is értem. Azt rebegi duzzadt ajka, hogy: közjegyző. Hitelesítve kell leadni az adatokat. Állok értelmetlenül, szomorúan, összezsugorodva.
Az elején elfelejté mondani ezt a szerencsétlen.
Aztán elindulok.
A fegyverbolt zárva.

Köllő Zsolt