KOROM
Underground!

Minél nagyobb a káosz, annál jobban lehet a zavarosban halászni. Tehát a tudatosan meghatározott törvény elősegíti egyesek meggazdagodását és, természetesen, mások elszegényedését. Okos megoldása ez a „javak elosztásának”. Voltaképpen senki sem elégedett: a gazdag többet és többet akar, a szegény meg egyre több kenyeret. Lassan legendás mértéket ölt a pénz szeretete: előtérbe kerül olyannyira, hogy minden más érték átértékelődik, illetve megszűnik létezni. Különben mindig híresek voltunk arról, hogy vígan tudunk tönkemenni. Sőt, meg tudjuk ünnepelni nyomorunkat, egetverő jókedvvel, alkoholos orgiákkal.
Az értékek átértékelése, illetve megszűnése. A múlt egyre jobban csóválja a fejét: a mi időnkben nem így volt. A Nyugat az ígéretek földje, s mi teljesen megfeledkezünk értékeinkről. Az, aki mégis prédikál a múltról, szerintünk teljesen elveszítette a józan eszét. Mert nem nyúl kábítószerekhez, mert meri vállalni szüleit. Divat lett megfeledkezni mindenről, csak a pénzről nem. Végül is szexuális igényeinket - az előzőek értelmében - könnyebb kielégíteni ellenszolgáltatásért, mint vállalni a gondokat egy állandó partner esetében.

Persze, ez nem vádirat a Balkán ellen. Lehet, hogy máshol sincs másként. Sokan mondják: Nyugaton hidegek az emberek. Kapcsolataikban nem számít az érintés, az ölelés. Ételeiket a mikró jobban el tudja készíteni, mint harmadik feleségük (is). Munkájukban sokat számít az, hogy nagyon precízek legyenek…
De az első csók égető, perzselő mivolta nálunk is kezdi értelmét veszíteni. Hofi Géza (talán az egyik legnagyobb „balkanológus”) jegyezte meg: - Előtte táncolunk?

Nyugodtan le lehetne írni: ennyire nem szabad lesüllyedni. Ám a kérdés teljesen másként vetődik fel: aki mégis alámegy, tudja-e, hogy folyamatosan elveszíti az értékeit? Sejti-e, hogy választott útja nem tudatos? Tudja-e, hogy a könnyed életforma, a festékréteg vastagabbá tétele elvonja őt a filozofikus fénytől (rossz példa)? Tudja-e, hogy igen, a könyveknek is lehet értéke? Mint a pataknak is, nem csak a számítógépnek. Furamód nem kell nekünk az, amit ingyen adnak. Ha el is fogadjuk, hamarosan ellökjük magunktól. Végül is nincs kit hibáztatni. Tagadhatatlan, hogy a megfizetett szexuális kapcsolat nem jár felelősséggel. Szolgáltatás, s legalább egy személy érzi a boldogság mardosó maradékát. Ennyi elég is neki.

A szegény ember vágyakozása ritkán van tudatosan meghatározva (igen, önnön vágyaink meghatározásáról van szó, tízéves kortól a lehető legidősebb korig). Mivel csak a pénznek van értéke, ez éretlenséget vont, von maga után. Nincs már érintés, és nincs már patak. Hamvas Béla írta, hogy az élet kivevésből, betevésből, felvevésből, letevésből stb. áll. Ha a jelenlegi Balkánra vonatkoztatjuk ezt, akkor a gondolat roppant erős sekélyessége azonnal szembeugrik.

Az elválasztás rosszul előkészített ünnepeit éljük meg nap mint nap. Akarjuk ezt, teljes erőnkkel beleakaszkodunk (így a könyvesüzleteknek is pénzszaguk lesz, van; a patakokból aranyat mosunk, az első csók kólásüveg-szolgáltatássá változik). Talán úgy tűnik, hogy a felelősségvállalás lenne a megoldás? Nevetnem kell!… Ez csak kis része annak, amit emberi mivoltnak nevezünk.
S a következő nemzedékek egyre jobban és jobban fogják művelni a leírtakat. Végül is nincs cél. Maradékok sincsenek. Új vágyak, értéktelen mivoltok vannak nyiladozóban.
A Balkánnak hatalmas ereje van, volt. Végül is a világ leghiszékenyebb, legtermékenyebb, legnyomorultabb, ám legtalálékonyabb népcsoportja lakja. Illetve, ha tetszik, ha nem: lakjuk. Közben távolodunk az egyszerűtől és a benne rejlő öröm lehetőségétől. Keresztkérdés: emlékszik még valaki a gyerekkor kézenfekvő, spontán játékainak valamelyikére?

M. Szabó István