Idén áprilisban, a Míves Házban, a Csigalépcső születésnapi közönségtalálkozóján merész ötletünk támadt (a viccbeli kicsi indiánhoz hasonlóan, csak nem dühösen, mint ő: Uffatok már ti is, én ufftam eleget!), felbátorodva azon is: városunk polgármesteri hivatala és társintézményei lapunknak átadott oklevélben köszönték meg nekije (mármint a Tsigának), „hogy részvételével hozzájárult rendezvényünk (értsd: az utóbbi években sorra került Szent György Napok - szerk. megj.) sikeréhez”. (Köszönjük, szívesen, máskor is.) Szóval: megkértük közönségünket, írja le rövidebben vagy bővebben, milyen volt egy napja (mondjuk, aznapja). Nevet nem kértünk hozzá, ám ha valaki akarta, aláírhatta. A gyorsan összegyűlt válaszokból igen érdekes körkép rajzolódik ki (nevezzük így: Egy sepsiszentgyörgyi hétköznapja). Íme a válaszok, aláíratlanul, mert nem a nevesítés az érdekes ez esetben:

Pénteken reggel mindig fáj a fejem, ha csütörtökön kosarazni tudtam. Nem a sportolás a hibás, hanem a sörözés és tökmagozás közül az egyik. Valószínű a tökmagozás. * Azt sem bánom, ha megölnek érte, de ezt a szörnyű titkot nem tudom magammal vinni a sírba. 1849 októberében a szentgyörgyi tanács két határozatot hozott, amellyel a várost az anyagi romlástól meg akarta menteni. Én őrzöm a másodikat: a Csigalépcső ikerpárját 180 p.frt-ért eladták Qxlunqxz marsi főnöknek, aki elásta a Debrenben, és azóta titkos kilövőhelyül szolgál a zöld idegeneknek! * Kávé, rohanás, számítógép, telefon, szendvics, számítógép, internet, estebéd, feleség, telefonkártya, tévé, alvás, tévé, alvás, vacsora, tévé, alvás... * Most nem tudom, hogy jó napomról írjak, vagy rossz napomról, talán csak annyit mondanék, hogy élj a mának! * Találkoztam a múltammal, egy részével, igaz. Két évet tartott (a kívülállónak), nekem sokkal többet. Azóta ilyen nem történt velem, nem is fog. * (egy, a témától eltérő válasz, de jólesik a megállapítás belőle, ezért álszerényen beillesztjük ide:) Mivel közelegnek a Szent György Napok, az olvasottak és elhangzottak segítségével megállapítottam, hogy ez a folyóirat, talán ha elvont értelemben is, kapcsolatba hozható egy Szent György Nappal: mindkettő a jelenről szól. * minden-nap-egyforma-mert-mindenkinek-el-kell-játszania-ugyanazt-a-szar-szerepet-amelyet-rákényszerít-a-társadalom-mert-másképp-nem-lenne-társadalom * Felkeléstől napnyugtáig két lábon járok, ha tudok. * Jó vót, de most nem teszek pontot, mert még akarok írni (az az igazság, hogy, yahooo!, végre valaki érdeklődik irántam is), ezért, nos: ébredés - intri; reggeli - helyszín ugyanaz; suli (no comment); ebéd - intri; délután - intri; este - intri; s akkor most abbahagyom, mert vagy a bőgés fog el, vagy a közönség üt le bőszavúságomért. * Tiszta színekbe öltözök, hogy ne fázzak. * Egy nehéz nap: Itt a nyakamon az adó, / S nem fizet a munkaadó! * (ez a válasz rajz: kör, labirintusszerűen elhelyezkedő, ugyanakkor logikus felépítésű, követhetően kanyargozó vonalakkal) * Ez a nap a trágyadombbal kezdődött és mennyországgal ér véget. Vajon mit csinál most Móni? * Ma csőre léptem, mint csiga. Hideg fémteste, érdes vasa akadály, végtelen keresztként. Simán átnyalni magam rajta? Nem tehetem, úgyhogy marad a dilemma: átfúrni magam alatta vagy irányt változtatni. * Cseng az óra, reggel van, s szokás szerint suliba megyek, hazajövök, matekozok, sok dolog vár még, hogy csináljam, de máskor kerül sor rájuk, mert még van más nap is. Ez egy egyszerű napom. * A nap kezdetén még nincs semmi tervem, csak úgy járok-kelek az élet lépcsőjén, hol le, hol fel, míg megtalálom a helyem. A suliban is rengeteg ötletem támad, és próbálok alkalmazkodni. Otthon tevékenykedek, és ráébredek, hogy minden nap egy fontos dolog az életünkben. * Milyen is egy napom... hm... az függ sok mindentől... az előző estétől... na meg attól, hogy éppen velem aludt-e a „párom”, vagy valamelyik szeretőjével. Ha velem aludt... hát akkor vidám vagyok, vidám hangulatban telik a nap, egészen estig, amikor megint felmerül a kérdés: vajon kit választ ma este az én kedves „párom”... * Az eddigi „legtáltosabb” napom volt.

Bizonyosan sokkal mélyebb kicsengésű következtetések vonhatók le a fenti összeállításból, mint az itt következő, de most csak ennyit: ahogy érezzük magunkat, úgy élünk. Ehhez nagyban hozzájárul társadalmi környezetünk és az épp aktuális idők hangja is. Előző lapszámunkban különböző, Európához való viszonyulási módokat vizsgáltunk meg, s mivel kezdeményezésünk meglepően jó fogadtatásra talált (ezt bizonyítja a szintén a Míves Házban, a Cabiria Filmnapok keretében e témával megrendezett májusi vitaestünk), úgy gondoltuk, továbbvisszük a fonalat, és e lapszámunk tematikus részében a következő kérdésre keressük a választ (amelynek részletesebbé tételében természetesen számítunk olvasóink idevágó meglátásaira is): Jobb a Bal-kánon? A kérdés ilyetén, kötőjeles megfogalmazása ismét többféle értelmezésére ad alkalmat, hiszen a Balkánról alkotott képünk figyelmes szemrevételezése mellett arra is kíváncsiak voltunk: választások évadában hogyan viszonyulunk intézményesült értékrendekhez, kánonokhoz, esetleg uralkodó szólamokhoz, mennyire van jelen mindennapjainkban az alacsony vagy épp magas politika? (pártoskodás kizárva, elvégre a Csigalépcsőről van szó! - helyenként néhány, jóindulatúan szatirikus oldalvágást azért megengedünk magunknak...).

A jelzett témára reagáló írásokból kiderül, többek közt, hogy a Balkánt igen változatosan reagáljuk le. Míg Európa számunkra egyre fokozottabban tudatállapot, addig a Balkán életérzés, amellyel így vagy úgy szembesülünk. Akár egy határozottan megnyilvánuló szín, íz vagy hanghatás formájában is. S még ha olykor el is átkozzuk magunkban, nem egyértelműen elvetnivaló, főként a kulturális kölcsönhatások szempontjából, esetleg épp vélt vagy valós másságunk megfogalmazása érdekében.
A tematikus összeállításnak érdekes-tartalmas ellenpontja a lapunkban folytatásokban közölt japánföldi élménybeszámoló, amely mellett olvasóink ezúttal is találkozhatnak a Csigalépcső hasábjain remélhetőleg már ismerőssé vált rovatokkal, témákkal és hangnemekkel. Mindehhez élményteli olvasást kívánunk, illetve - mivel következő lapszámunkkal kora ősszel jelentkezünk - kellemes, pihentető nyarat!