Rezignác szavai

Monológok, intelmek, bölcsködések

A világban átlagosan minden ötödik ember kínai. Mi is öten vagyunk a családban, tehát valaki kínai. Lehet apu vagy anyu. Lehet a bátyám, Sanyi, vagy az öcsém, Ho-Chau-Chu. Szerintem Sanyi az.

Bal lábbal keltem fel. Felvettem az ingem és leszakadt egy gomb. Megemeltem a táskámat és leszakadt a füle. Most már félek kimenni vizelni...

Szerintem utáltak a szüleim. A kádban csak a hajszárítóval játszhattam…

A bölcs férfi nem játszik bakugrást az orrszarvúval.

A múltkor épp hazaértem, és az asszonyt az ágyban találtam egy vietnamival és egy négerrel. Lefényképeztem őket, és a fotót elküldtem a Benettonnak. Sosem lehet tudni...

A barátaim: olyan emberek, akik jól ismernek, mégis szeretnek...

Ne igyál, amikor vezetsz! Még nekimész valaminek, és kilöttyen a pia!

Egy jó nőt meghódítani és nem elmesélni olyan, mint titokban átúszni a Csendes-óceánt.

Nagyanyám rettentően kemény asszony volt. Három férjet temetett el, pedig kettő közülük csak szundikált.

Minden férfinak szüksége van egy feleségre, mert van egy csomó olyan dolog, amiért egész egyszerűen nem lehet a kormányt hibáztatni.

A horoszkópom azt írta, hogy a sors ujja rám fog mutatni. Sajnos, a középső ujjával tette.

Ne köpködj a sivatagban! Még szükséged lehet rá…

Van egy túlélőkésem. Túlélte apámat, nagyapámat...

Savanyú a szőlő, mondta az oroszlán, és megette a szüretelőket.

Apám kínai, anyám japán. Én meg alig látok.

Mindenhová elviszem a feleségemet, de mindig hazatalál.

Csakis azért kezdtem el kocogni, hogy újra lihegést halljak.