|
Mi
volt ez? De mi lesz? Tény,
hogy az épp lecsengett (vagy nem is volt) nyár alatt,
míg állt, pihent a Csiga, eszembe jutott egy mondat,
valahonnan gyermekkorom világából, valószínűleg egy
olvasmány-cím: Örömmel vár a nyár. Jó, mondom, a jelek
szerint ez sem tart örökké, akárcsak a gyermekkor, mert,
amint láthattuk, a nyárban sem mindig bízhat a zember.
Valószínűleg az elmúlt hónapok alatt szűkebb pátriánkban
közülünk is sokan művelték kényszerből az időjós-mesterséget:
kémlelni az eget és bízni a sátorhúzó időjárás eljövetelében.
A siker gyengus volt, fokozottan előtérbe került az
“éld a pillanatot!”, főleg ha épp ki méltóztatott sütni
a nap. De azért volt utazás: kevésbé földrajzi elmozdulás
(de ez is, például Szejkére, Tusnádra stb., amint odébb
kiderül), a napsugár-váró pillanatokban pedig barangolás
lelki tájakon, talán egy csipetnyi nosztalgiával elmúlt,
tüzesebb nyarakra gondolva. S míg ezen eltűnődtünk,
már be is futott a tanévkezdés, minden hozadékával együtt.
Ez
a két nagy téma, amelybe igyekszünk most belekukkantani,
azaz, páhdon, belepillantani (ez a fránya Big Brother,
nahát, nahát…), remélhetőleg sokatmondóan. De, amint
a következő oldalakon látszik, nem csak erről van szó,
hiszen szerencsére, a mai világ dolgait illetően, sohasem
csak egyvalamiről van szó. Olvasóink kíváncsiságát erősítendő,
többet nem is árulok el erről, jó lesz inkább továbblapozni
és felfedezni a “spílt”. Annyit azonban még igen, hogy
meglepetéssel vettük észre egy adag külhoni témájú,
keltezésű írás érkeztével: mostanában több kitartó munkatársunk
sokat tartózkodik pl. Budapesten, ahol ezek szerint
akár fiókszerkesztőséget is létrehozhatnánk az elkövetkezőkben
(persze, nem tesszük, münk már csak ilyenek vagyunk,
kérem szépen…). A lényeg viszont az, hogy a Csigáról
egyikük sem feledkezik meg, és ez örömmel tölt el bennünket,
mert jó ilyen csapatban játszani.
Hiszen
játék ez továbbra is, az értelmesebbik fajtából, amely
olvasónak, szerzőnek, szerkesztőnek elégtételt, boldogságot
szerez, miközben gondolatokra serkent, mert enélkül
tapodtat sem moccanunk előre. Ez az időszak nekünk egy
kicsit a leltár ideje, nemhiába ősz és szüret: szét
kell néznünk olvasóink táborában, s ha jelzik, hogy
várnak ránk, érdekli őket a lap, bizonyítanunk kell,
hogy a folytatás nem annyira nagy fejtörő, mint amilyennek
látszik néha.
A
megjelenéssel ismét késtünk valamennyit (sűrűn emlegetve
ezúttal is a jó munka és az idő kapcsolatát), ezért
nem húzom tovább az időt, csupán még annyit: üdítő olvasgatást
lapunk e számához is, kellemes, eredményes tanévet suliban,
egyetemen, no meg értelmes-érdemes melót a munkahelyen!
Ha
mindez megvan, jobb lesz a csigalépcső(n) is.
Szonda
Szabolcs |
