J. R. R. Tolkien most nem kapna a fejéhez

Mottó: A tehenek is lehetnek néha lyukasak.

Hát igen, elérkezett azon hőskorok egyike is, amikor A gyűrűk ura trilógia a filmvászonra került, kerül. Hollywood már számos legendát vitt vászonra, sőt, A gyűrűk urával is történtek ilyen irányú próbálkozások az elmúlt évtizedekben. Kevesen tudják, hogy a Beatles tagjai is próbálkoztak A gyűrű háborújának filmre vitelével (Lennon Gollamot szerette volna játszani), de Tolkien nem egyezett bele a filmesítésbe. Szerencsénkre, szerencsétlenségünkre? Talán mindkettő. Annyi bizonyos, hogy Lennon és társai nem végezhettek volna alapos munkát, hiszen még napjainkban is nagyon megterhelő munka a rengeteg speciális effektus kikeverése, elkészítése. Nem hiába történt az, hogy a film eddigi részei (A gyűrű szövetsége, A két torony) egy év eltéréssel láttak napvilágot, s a harmadik rész (A király visszatér) is 2003. december 18-án kerül majd filmvászonra.

A három részt két évig forgatták, a szó szoros értelmében éjjel-nappal. Maguk a színészek is elpanaszolták, hogy nem volt valami gyerekjáték majdnem minden egyes napon reggel négy-öt órakor felkelni a forgatáshoz szükséges előmunkálatok végett. A második rész csúcspontját jelentő várostromot mintegy három hónapig (!) forgatták.

Hogy a trilógia első része több akadémiai díjat is kapott, az természetes. Többek közt megkapta a legjobban megfilmesített forgatókönyv díját is, nem hiába. Külön kiemelnénk, hogy a könyvből egész idézetek vannak a filmben. "Lenyúlta" a film a speciális effektusok díját is, nem teljesen alaptalanul. Igaz, nem részesült olyan elismerésekben, mint "a legjobb színész", "a legjobb filmzene" stb., de talán nem is ez a lényeg, hiszen itt a sztori viszi a filmet és nem annyira a színészek alakítása. Persze, kissé idiótán hangzik ez, de a film annyira le tudja nyűgözni nézőjét, hogy a színészek alakítása olykor, bizony, a háttérbe szorul. Külön dicséretet érdemel Peter Jackson rendező azért, hogy a szokásos hollywoodi receptek egyikét kihagyta, nevezetesen azt, hogy telepakolja különféle sztárokkal a filmet. Bár ha a pletykák igazak, akkor a harmadik részben lesz egy-két (rossz) meglepetés. Így Aragorn szerepét Russel Crow fogja játszani, s még további nagy nevű sztárok is belépnek a produkcióba. Ritka nagy marhaság lenne, az bizonyos. Miért? Hiszen ez olyan, mintha a holdutazás felénél kicserélném az űrhajósok felét! Isten adja, hogy ne valósuljon meg ez a blődség. Érthetetlen lenne már csak azért is, mert anyagi befektetését a film többszörösen megtérítette. Attól pedig, hogy a Gladiátor fog játszani a harmadik részben, aligha fog nőni a bevétel, sőt, talán csökkenne. Az első rész mintegy 900 millió dollárt hozott a konyhára, a második rész pedig a bemutatóját követő tíz napban mintegy 400 millió dollárt sepert be. S még hol vannak az egyéb jövedelmi források, a DVD, a filmzene, plakátok, pólók, más ajándéktárgyak stb.

Rekordot döntött az első rész az Internet világában is: a hivatalos honlapról (www.lordoftherings.net) 1,9 millióan töltötték le a film előzetesét. Ilyen nagymértékű letöltés csak egy másik alkalommal, nevezetesen a Clinton-Lewinsky ügyben történt, amikor is a bíróság ítéletet hirdetett (1,5 millió személy).

Nem mellőzhető az sem, hogy Hollywood bizony félve látott neki a trilógia elkészítésének. Amint jeleztük, megfilmesítési próbálkozások már történtek. Tolkien halála után készítettek egy televíziós sorozatot, mely megbukott, készítettek hát egy rajzfilm-sorozatot, ám az is az ebek harmincadjára jutott. Peter Jackson rendező tehát tudta, hogy meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét. Ennek következtében a film helyszínének kiválasztása is hónapokba telt, míg meg nem állapodtak valahogyan Új-Zéland gyönyörű vidékeinél. Itt a szó szoros értelmében felépítették Hobbitfalvát és más olyan helyszíneket, ahol a film játszódik (Völgyzugoly, Brí stb.). Közben arra is ügyelni kellett, hogy a vidék természetes szépségét ne tegyék tönkre (más filmek elkészítésekor minden teketória nélkül átformálták az adott vidékek kinézetét, az ottlakók legnagyobb felháborodására). Ezek után indulhatott a két évig tartó filmezés. Jackson rendezőnek arra is volt gondja, hogy a forgatás momentumait szintén megörökítse. Jól tudta, hogy filmtörténetet ír, és ezért kamerák figyelték a film elkészítésének minden percét. A több kilométernyi szalagból készült is egy többórás dokumentumfilm, melyet a közelmúltban dobtak piacra. Sőt, az első rész bővített formátuma is megjelent. Jacksonnak azzal is meg kellett küzdenie, hogy mit vesz ki és mit hagy benne a filmben, hiszen így is mintegy két és fél óra az első rész (ezért például a nagyszerű Toma nem is szerepel a filmben). A DVD-változat már három óra fölé ugrik, olyan részek is vannak benne, melyek a mozivásznon nem kerültek bemutatásra. Mondani sem kéne: fogy, mint a cukor.

Míg az első rész mintegy két és fél óra, A két torony időtartalma három óra. Túlzott dicséret, de sokan állítják, hogy ez utóbbi minden idők legjobb filmje. Annyi bizonyos, hogy döbbenetes alkotás, mindenféle szempontból. Az első részben található effektusok nagyszerűek, itt meg egyenesen elképesztően jók. Gollam figurája tisztára a számítógép műve, ám ez alig vehető észre. De dicséretre méltó az entek megformálási módja is, nem beszélve az orkokról, sőt, a Szárnyas Lidércekről. A díszletek minden szempontból kitűnőek, lenyűgözőek. Az Akadémia majd eldönti a többit (bár nem mindig szokta).

A film egyetlen negatívuma az, hogy aki nem ismeri Tolkien művét, igencsak furcsállhatja, hogy az első és a második rész úgymond mindenféle végkifejlet nélkül ér véget (Mi ez, máris vége?, kérdezte valaki az első rész megnézése után, amikor Frodó és Samu rátért a Mordor fele vezető útra. - Hát ennyi? Miért nem köpött legalább egyet a végén?). De a harmadik rész majd kárpótolni fogja az elégedetlenkedőket. Sőt, ott a nagy alkalom, a könyv, a mű elolvasása, melynek minden perce külön élvezet.

A király visszatér, azaz az utolsó rész. Bemutatására még jócskán várni kell. Annyi bizonyos, hogy ha a harmadik rész is a nagyérdemű elé kerül, akkor befejeződik az a filmtörténelmi kor, melyet talán A Gyűrűk Korának hívnak majd a kritikusok. Minden bizonnyal Tolkien is elégedett lenne Peter Jackson hihetetlen művével, A Gyűrű Trilógiájával.

Mr. Damion