"Ami engem illet, igyekszem élvezni az életet (…). Boldogságom mértéke, ha mérhetem, tőlem függ, de ugyanakkor külső körülmények is belejátszanak. Azaz rajtam múlik, hogy hatalom, pénz, állás után örökös szomjúság ne emésszen és ne ez tegyen boldogtalanná, akármennyit is érek vagy nem érek el belőlük? de ugyanekkor nem tőlem függ, hogy a boldogságomhoz szükséges minimális alapot – szerény szállás, szerény étel, egészség – megkapom-e? (…) A barátság és a szerelem állandó jelenléte és a hatalomvágy, a kapaszkodás és a pénzszerzés ingerének állandó távolléte már maga is boldogság. Jelentős segítséget ad a boldogsághoz a fontos vagy fontosnak képzelt tevékenység. Mindegy, akár testi vagy szellemi aktivitásról van szó. (…) boldognak lenni annyit jelent, hogy az ember szolidan és teljes erejével a jelenben és a jelennek él, és ugyanekkor elnéző, sőt olykor lenéző mosollyal figyeli tulajdon jelenét."

(Faludy György: Jegyzetek az esőerdőből)