|
Egy
kis öntömjénezés
Mi, magyarok,
szenzációsak vagyunk. Nem is bírok elszakadni mitőlünk.
I. Én, én,
én. Háromszo’ rén.
1. Már fél
éve Skóciában éltem, barátnőmmel és családjával, és
úgy tűnt, révbe is jutottam, de aztán mégsem: felébredt
bennem valami megmagyarázhatatlan honvágy, és hazajöttem.
Sue nagyon haragudott, a búcsúfotójára mindössze ennyit
írt: „Have a good life.” Legyen jó életed. Ami, ugyebár,
tipikus magyar sorskönyv.
2. Ugyanez történt félévnyi francia emigráció után.
Je croix pas ce que t’as fait. Nem hiszem el, hogy ezt
tetted, írogatta főnököm és egyben barátom hónapokkal
hazajövetelem után, amikor még mindig nem tudta megemészteni
azt, hogy hagytam, holmi vízumproblémák miatt visszaszippantson
Kelet-Európa öblögetője.
3. Tavaly Chilét és ígéretesen induló forradalmár-karrieremet
hagytam faképnél, miután már egy hete az Interneten
tengődött az iránti kíváncsiságom, hogy mi a csoda történik
idehaza.
Az idén már el se mentem. Ide kötött szűvem, a cudar,
s agyam, a kis kíváncsi. No meg holmi vízumproblémák,
amelyek már ugyanúgy hétköznapjainkhoz tartoznak, mint
a sírva vigadás.
II. Sírva
vigad a magyar. Hogyan?
1. Az első
sörnél a főnököket szidjuk, kik bunkó módra visszaélnek
hatalmukkal, és elnyomnak, és nem hagynak érvényesülni
minket, szárnybontogató huszon/harmincasokat, és egész
éjjel köhögnek, és nem hagynak aludni.
2. A második sörnél előjön a felismerés: Nekünk Mohács
kell! Köll! Hiszen azóta is sírva vigadunk. És úgy tűnik,
Trianonnál sem pont az lett, amit őseink akartak. És
akkor ezért ki a hibás?
3. Még egy sör, és már meg is mondom.
III. A szent
tehenek
1. Hasonlítanak
az indiaiakra, de ezek társadalmi-kulturális tabu-tehenek.
Soós Robi fedezte fel őket, a transindex-dzsungelben.
Másegyebet nem tehetünk velük, minthogy széles ívben
elkerüljük a helyet, ahol ők merengenek. Lapunkból kizárjuk
a politikát; nem firtatjuk például az illetékesek nemzetiségi
politikáját, nem foglalunk állást olyan kérdésekben,
hogy most akkor egységben-e az erő, vagy a kétségben,
és mekkora áldozatot ér meg egy nemzedékváltás?
2. Óvatos példálózás szent tehenekkel: képviseletünk
elhivatottsága, a közpénzek korrekt elköltése, az ifjúsági
mozgalom valódisága.
3. A szent tehenek végső bölcsességéről írni transzcendens
nonszensz: múúúúúúú.
Vigasztalás:
Ó, kíváncsi
hercegem, ha bőgésem esetleg a magyarpesszimizmus szikláin
visszhangzana kilencszeresen, még hadd tetőzzem annyival,
hogy nem baj, ha annak, amit teszünk, nincs templom-
és iskolamentő vetülete, és még az sem baj, hogy nem
mind magyar, amit nemzünk vagy épp alkotunk a kenyérkeresés
felszabadult perceiben. Ettől még értékes lényei vagyunk
Gaiának, az Ősanyának, aki szintén magyar annak szemében,
akit ez boldogít.
Béres Károly
|
