Én, Móricka közlegény, esküszöm...
(regényrészlet)

Megvilágosodás remix (DJ Buddha, DJ Ginsberg)

Mai haikum: Ürességem / belekacag / a világba.

1997. június 30.

Eltelt életem legtartalmatlanabb hónapja. Ma ellógtam. Két helyre is odarendeltek, és mind a kétszer azt hazudtam, hogy a másik helyre hívattak.

Utána kimentem a mezőre, és lefeküdtem a nagy fűbe. Garmadával vándoroltak rajtam pókok, hangyák és bogarak, én pedig végignéztem, amint órákon át kavarognak a felhők, végül összecsapnak, és vad zápor keveredik.

Jól eláztatott, és alattam ottmaradt száraz sziluettem.

"Minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodásom szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Az elmélkedést és a gondolkodást feladva, elértem a belső nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet; a második révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Az örömről is lemondva, egykedvűen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot éreztem testemben, amelyről az igaz emberek ezt mondják: Az egykedvűen emlékező boldogan él.ť. Így a harmadik révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

A boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után elértem a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvű és tiszta emlékezést; a negyedik révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat."”*

És így tovább még háromszor.

Ott is maradtam volna sokáig, ám Brahmá, a Teremtő, gondolata erejével meglátta elhatározásomat, és ezt gondolta:
- Óh jaj, a világra romlás vár, a világra pusztulás vár, ha Biris közlegény, a Beérkezett, a Tökéletesen Megvilágosult úgy dönt, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni mindazt, ami itt megtörtént vala!
Ekkor Brahmá, a Teremtő, elhagyta a brahmanvilágot, és megjelent előttem, annyi idő alatt, ameddig egy erős ember kinyújtja behajlított karját vagy behajlítja kinyújtott karját. Majd így szólt:
- Kelj fel, te nagy csata vitézi győztese! Csak menj és nyomd a szöveget. Lesznek, akik megértenek…
És másodszor is így beszélt Brahmá, a Teremtő (megismételte: - Kelj fel, te nagy csata vitézi győztese! Csak menj és nyomd a szöveget. Lesznek, akik megértenek…), és harmadszor is így beszélt Brahmá, a Teremtő (hát nem megismételte, esment? - Kelj fel, te nagy csata vitézi győztese! Csak menj és nyomd a szöveget. Lesznek, akik megértenek…). Ezzel Brahmá, a Teremtő elhallgatott, és lehajolt, hogy megtisztítsa saruját a föld sarától, egy darab drót önzetlen segítsége révén. Azaz általa. Érthető, nem?

Én pedig, Brahmá buzdítása hallatán, végigtekintettem a világon Buddha-pillantással, az élőlények iránti részvéttől eltelve. Láttam olyanokat, akiknek szemeit alig fedte por, és láttam olyanokat, akiknek szemeit sűrű por fedte; láttam éles elméjű lényeket és tompa elméjű lényeket, jóakaratú lényeket és rosszakaratú lényeket, könnyen taníthatókat és nehezen taníthatókat, könnyen csábulókat és könnyen megkaphatókat. Tulajdonképpen „láttam nemzedékem legjobb elméit is az őrület romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket a néger utcákon vonszolva magukat egy pofa hasis után kutatva, angyalfejű hipsztereket égve az éjszaka gépezetében, a csillagos dinamóért fűződő hajdani égi kapcsolatért, / kik nyomorúság és rongyok, és üres tekintetű intelligens pofájú cigarettázás s a lassú dzsessz városainak csúcsain átlebegő hideg folyóvizes lakások természetfölötti sötétjében, / kik lemeztelenítették agyvelejüket az ég előtt, a földfeletti alatt,”**, satöbbi, de elfordítottam orcámat, és meglátván a penészette épületet, melyben seregem lakozott, visszamentem a hálóba. Épp osztották a zsoldot. Június-júliusra 17 890 lejt kaptam. Zsoldot plusz cigipénzt.

*Buddha élete, ford. Vekerdi József, Helikon kiadó, 1989.
**Allen Ginsberg: Üvöltés, ford. Eörsi Mátyás, 1989.

Béres Károly