|
Adalékok
a magyarság, s ezen belül a székelyek vészes fogyásának
oknyomozásához 1.
Az elcserélt gyermek
Már az ultrahang megmutatta, hogy két fiú érkezik a
családba, s jóelőre eldőlt az is, az elsőszülött Péter
lesz, a második Pál. A kórházi szakalkalmazottaknak
is lelkére kötötték a családi konszenzus billenékeny
egyensúlyban megnyugodott álláspontját. Ugyanis mindkét
név simán fordítható románra, a Zsolt, Csaba, Attila,
Csongor, Szabolcs s hasonló nevű ősök forogtak sírjaikban.
Azonban elfeledkeztek a szülésznő hálapénzzel történő
előzetes megvesztegetéséről, ezért az, bosszúból, fölcserélte
a két gyermek apró csuklóján az azonosító karszalagot.
Péter korán elhunyt egy gyermekbetegségben, Pál szépen
növekedett, elérte a felnőttkort, amikor az őt testvérével
együtt világra segítő szülésznő halálos betegséggel
ágynak esett, s a túlvilágra nem kívánta magával vinni
lelkének szörnyű titkát, így hát bevallotta, hogy annak
idején elcserélte a két gyermeket.
- Hát akkor ki vagyok én?, kérdezte Pál (vagy Péter).
2. A szőke, kékszemű gyermek
Székely szülők újszülött gyermeke még csecsemőkorában
árvaságra jutott. Egy jólelkű, gyermektelen román házaspár
fogadta őt örökbe, s nevelte sajátjaként. Már az óvodában
kirítt a sok bogárszemű, sötéthajú gyermek közül, másságát
erőszakossággal, verekedéssel, a többiek terrorizálásával
dolgozta fel. Iskoláskorában eszével is a többiek elébe
tudott kerülni, s nyiladozó értelme révén korát meghazudtoló
érettséggel megfogalmazta: nem az a jó román, aki annak
is néz ki, hanem elsősorban a szívben rejlő érzelmek
és a származás dönt a kérdésben.
Amint elérte a megfelelő életkort, belépett a Vátrába,
és mélységesen gyűlölte a magyarokat.
Jó szülei, akik sajátjukként szerették, az örökbefogadás
pillanatában leszögezték, hogy alkalmas időben megmondják
az igazat a gyermeknek a származásáról. Még nem érzik
elérkezettnek ezt a pillanatot.
3. Gyermek a Hargitán
A világ gazdagabb tájain még a gyermekkor gondtalanságát
élvezik az ifjak abban az életkorban, amikor Székelyföld
szülöttei már munkába állnak, hogy a zord hegyek között
megkeressék a maguk kenyerét. A gyermek a Hargitára
került facsősznek, egy kalyibában lakott a Hargita rengetegében.
Bekvártélyozódott hozzá egy román csendőr. Hosszú téli
estéken, miközben odakinn a Nemere hordta a havat, ők
ketten elbeszélgettek értelmesen az autonómia kérdéséről.
4. A gyermekvállalás nehézségei
Köztudott, hogy egész betegségcsoportot neveznek Gyes-szindrómának,
az unatkozó, magányos kismamákat (és most már gyakorlatilag
a férjek is igénybe vehetik, tehát őket is) különféle
lelki, mentális, szociális és testi-fizikai veszélyek
fenyegetik. Egyik oldalról úgy érzik, hogy kirekesztették
őket a sürgő-forgó, társadalmi értéket előállító dolgozók
közösségéből. Ebben a tévhitben erősíthetne mindenkit
az a meggyőződés, hogy a következő generáció felnevelése
az egyik legfontosabb jövőépítő feladat, ám a társadalmi
közeg a hedonizmus irányában keresi az önmegvalósítás
perszonális megoldásait.
Másrészt a magány és a felnőtt társaság hiánya, a semmittevés
meg a céltalanul telő órák könnyen depresszióba sodorják
a Gyesen lévőket. Ilyenkor jön az alkohol, a drogok,
egyéb kábítószerek, esetleg a könnyű kalandok postással,
gázóra-leolvasóval. Higgye el mindenki, ezek csak pillanatnyi
örömöt szereznek, ám közben roncsolják a személyiséget,
és később nagy árat kell fizetni értük. Nem is beszélve
a nemi úton terjedő fertőzésekről meg a drogkereskedelemben
időnként előforduló, nem egészen tiszta anyagokig.
Végül, de nem utolsó sorban: a nyiladozó értelmű gyermekre
általában rossz hatással van, ha szülőjét belőve, részegen,
netán a postással intim helyzetben látja.
5. A megalázott gyermek
A gyermekek veréssel történő nevelése társadalmi szinten
- igen helyesen - visszaszorulóban van, ami örvendetesnek
tekinthető. A felvilágosult pedagógiai nézetekkel felfegyverzett
szülő nem emel kezet a nála fizikailag gyengébb, önálló
életvitelre képtelen, egzisztenciálisan kiszolgáltatott
családi kisebbségre. A büntetés és a jutalmazás egyensúlya
viszont a modern pedagógiának is hatásos, hatékony és
szükséges eszköze. Ennek folyamán tartózkodni kell a
gyermek megalázásától, mert egyénisége a gyakori mentális
erőszak következtében (nem csak fizikai erőszak létezik!),
hogy költői képpel dúsítsuk az értekezés száraz hangnemét,
porlik mint a szikla.
Kommentárok, glosszák
1. Az elcserélt gyermekhez
Belátjuk, szükségtelen írói önkény és erőszak Péter
(vagy Pál) meghalatása, különösen gyermekbetegségben,
ami atavisztikusan elavult panel a szépirodalomban,
ráadásul morbid módon összevegyítve a kórházi születés
modern, nagyüzemszerű gyakorlatával. A hatásvadász felvezetés,
utalással a székelyföldi névadási szokásokra, csupán
poénra hegyezve akarja tálalni, köríteni azt a kérdést,
amit bárki, bármikor föltehet a modern ember identitásválságának
megjelenítése céljából: „Ki vagyok én?” Hová jutunk,
ha már az írók is kényre-kedvre pusztítják a szereplőket?
2. A szőke, kékszemű gyermekhez
Az asszimiláció metaforikus-szimbolikus-allegorikus
ábrázolása értő, vájtfülű (vájtszeműt mégsem írhatunk...)
olvasót feltételez, aki nem akarja mindenáron hétköznapi
fogalmakra lefordítani azt, ami csupán sejthető, érezhető,
átélhető.
3. A Hargitán lévő gyermekhez
Két székely utazik a vonaton, s azon vitatkoznak össze,
hogy a vészfék valóban megállítja-e a vonatot, vagy
pusztán dísz, amellyel a román vasút megfelel a nemzetközi
előírásoknak. Szó szót követ, a vita elmérgesedik, indulatok
támadnak, s egyikük (utóbb sem sikerül kideríteni, melyikük)
meghúzza a vészféket, a vonat megáll a nyílt pályán.
Hasek úrtól elnézést kérve: sokszor hamarabb szót értünk
az idegennel, mint a magunk fajtájával.
4-5. A gyermekvállalás
nehézségeihez és a megalázott gyermekhez
A magas esztétikai követelményeknek (is)
megfelelő elso három darab után a szerző kísérletet
tesz a tudományos igényű oknyomozás szépliteratúrai
abszolválására. Mint a remekműveknél általában elvárható:
elsősorban nem azzal hat, ami bele van írva, hanem azzal,
ami kimaradt belőle.
Quod erat demonstrandum (Ami bebizonyítandó volt - szerk.megj.).
Berg Martin
|
