|
Fülöp Noémi
Változó
megint te
megint hiányzol
megint szeretlek
(közben persze rég nem te vagy
hanem egy másik
mit számít
a férfi változó
a fájdalom ugyanaz)
Akkoraztán
néha úgy érzem, egész jól csinálom:
megfelelő ruhához a megfelelő cipőt
megfelelő leveshez a megfelelő zöldséget
megfelelő kérdéshez a megfelelő választ
megfelelő időhöz a megfelelő helyet választom
de máskor
botlik a lábam akad a nyelvem
a leves sótlan a ruha nem áll jól
görcsben a gyomrom:
ezt jól elcsesztem megint
de ha majd rím lesz a szavakból
ha majd rajz a ceruzavonásból
ha majd dal a dúdolásból
ha majd tánc a lépegetésből
ha majd ötletből gondolat
ha majd vakmerőségből bátorság
ha majd kudarcból erő
ha majd én leszek magam
(epilógus:)
akkoraztán megmutatom én nekik!
ma nem
ma olyan napom van
zöldarany mezőben égő pipacsok
(romantikázom)
álmom férfi ki nem lyukasztja
miniruhába csomagolt tűsarkakon billegő frisshúsom
megkaphatod bármikor kockázatmentesen
ma nem
Akár anyámat
neonvirágait nyitja
égre szórja varjait
fogat mos benzinbűzzel
megkávézik a pocsolyákból
utcára kergeti lakóit
buszok vashengerébe gyömöszöli őket
hagyj békén
nem akarlak látni, város
mióta magamból újra világra szültél
szeretlek, gyűlöllek
akár anyámat
50%
fél párnám
fél paplanom
fél söröm
fél cigarettám
fél magam
|
