|
Harmonikus
Pista és a világrekord
Ugyanúgy
kezdődött a nap, mint a többi. Délelőtt bevásárlás,
délben ebéd, aztán egy kis szundikálás, elvégre az ebédet
meg kell pihentetni, a nyugdíjas idejéből kitelik. Harmonikus
Pista szeme épp elkoppant, amikor valami szokatlan zaj
zavarta meg nyugalmát. Mint a vadkan, úgy ugrott ki
az ágyból, kereste a szunyókálásából felzavaró zaj forrását.
Fülei vezették, lassan elért a tudatáig, hogy nem „megjelölt”
részben kell keresni a bűnöst, hanem a fal túloldalán.
Okos tekintetével kikémlelt az ablakon, és a látványtól
földbe gyökerezett a lába. A nagy tömeg láttán azt hitte,
revolúció van odakint. Pánikroham tört rá, s az éléskamrában
kialakított óvóhelyre kényszerítette családját, azaz
nejét, mint egy vezérbika. De amint az értelem felülkerekedett
a pánikon, odalopózott az ablakhoz, és a szűnni nem
akaró tömeg láttán erőt vett rajta a kíváncsiság. Furdalta
az oldalát kegyetlenül. Magában beszélt, viaskodott
a gondolatokkal, mitévő legyen. Mert az mégis megbocsáthatatlan,
hogy ha nem revolúció van, akkor mi történik tudta nélkül
a láthatáron. Valami öröklött busman-gén vehette át
az irányítást Harmonikus Pista szervezete fölött, mert
vérben forgó szemekkel, kikelt képpel rohant a tömeg
közé és adta tudtára mindenkinek, hogy felségsértés
történt, megzavarták a nyugalmát. (Tudniillik, a busman
amerre ellát, azt mind az ő területe.)
Igazából nem is azt bánta, hogy megzavarták, hanem,
hogy nem ő a központban a középpont. Hisztérikus gesztikulálásával,
az arclemezét fedő fehér szőrzet között található üreg
artikulálásával és az onnan kiáramló hangos szófoszlányokkal,
magára is vonta a figyelmet. Örvendett, hisz csak többet
mutat, mint a Guinness-rendezvény. A versenyző lányok,
fiúk arcáról mindeközben a mosoly nem tűnt el. Folytatták
a Föld kerekségén elsőnként megkísérelt, emberfeletti
rekordkísérletet. A hosszú felkészülés kialakította
a rutinmunkát, így volt idő Harmonikus Pista otromba
dühkirohanását megfigyelni. Ha a színpadról látta volna
magát Harmonikus Pista, bizonyára elment volna a kedve
egy életre az ilyen magatartásától. Ha kedve nem is,
ő egy idő után nyurga léptekkel távozott. Valamit még
mormolt magában, egyezkedett, szervezkedett.
Az aerobic-maraton megszakítás nélkül, a jól megtervezett
menetrendben folytatódott. Közben a közönségfüzetbe
számos jókívánság íródott. Az aláírások számsora meghaladta
a 10 000-et, amikor ismét jelentkezett Harmonikus Pista.
A tőle megszokott állati ösztönökkel felruházva mecsergett,
ocsmány szavakkal üdvözölt mindenkit. Most azonban nem
figyelt fel senki rá, hiszen újat nem produkált, így
már nem volt érdekes, sőt, egyszerűen unalmassá vált.
Megsejthetett valamit, mert nyomban el is tűnt, újabb
haditervet kieszkábálni.
Kirohanásait a következőképpen örökítette meg egy kedves
drukkoló: „... az az álmatlanságban szenvedő Ťámokfutóť
férfi is, aki saját bajainak okát a csapat nyakába akarja
varrni, s nem veszi észre, hogy Ťhonnan fúj a szélť,
illetve honnan hallszik a hangosabb zene...”.
Harmonikus Pista visszahúzódott a vackába, tornáztatni
kezdte szürkeállományát, elmélyedve lamentált. Egy hét
múlva, mint a fekete himlő, felütötte a fejét. Habzó
száját érdemtelen szavak hagyták el, az agygörcs és
az infarktus határán hezitált. Elméje nem borult el,
mert az már nagyon rég elhagyta őt. Sikerélmény hiányában
papírt ragadott, és fehéren a feketén (mell kihúzva,
elvégre tud ő írni) lekapirgált valamit, majd ajtóstól
rontott a hivatalba. Kézzel-lábbal magyarázta vérig
sértő problémáját, a hivatalos papírral a kezében. A
pontatlan leírást taglejtéssel egészítette ki, majd
sarkon fordult és daliásan elhúzott, gondját, lelki
szennyét hátrahagyva, hadd rendezze más, most már hivatalosan.
Húszezer aláírás után, miközben több száz turista fényképezte,
filmezte az eseményt, és minden magára adó hazai és
külföldi média folyamatosan népszerűsítette a fejleményeket
(s ezzel együtt a várost, a megyét), megjelenik a hivatal
és elhozza a jutalmat: Harmonikus Pista nem tud aludni,
és ha ez így marad, akkor súlyos pénzbüntetésre számíthat
a kimerült oktató, aki megtesz mindent a rendezvény
sikeréért, s volt bátorsága, hogy csapatával kiálljon,
és véghezvigye azt, ami eddig a világon még senkinek
sem sikerült.
Harmonikus Pista megnyugodott, a rendezvény folytatódott,
annak ellenére, hogy buzgó volt a hivatal, ami nem szokása,
hiszen számtalan esetben megtörtént, hogy beiktatott
hivatalos iratokra soha nem érkezett válasz, mondják
sokan.
Bárhogy is van, az élő természetet nem lehet becsapni.
És ez alól nem kivétel Harmonikus Pista sem. Az élő
természetben degenerált génekkel rendelkező egyedek
nem hozhatnak utódot a világra, nem vihetik tovább a
nemzedéket. Így járt Harmonikus Pista is: a csatát megnyerte,
de a háborút elvesztette.
(Hadnagy)
2004.
augusztus 5-től szeptember 5-ig zajlott le a sepsiszentgyörgyi
Erzsébet-parkban Kelemen Ida aerobik-csoportjának sikeres
világrekord-kísérlete, az egy hónapig tartó folyamatos
mozgás- és egészségmaraton megvalósítása révén. A fenti
írás erre reagál, jelezve, hogy nem vagyunk egyformák:
bár a város lakóinak zöme büszkén követte figyelemmel
fiainak-lányainak nem mindennapi teljesítményét, akadtak
köztük olyanok is, akik esetében a „házam a váram” elv
működteti embertársaikkal való kapcsolatukat, s ezt
a meggyőződést semmi, bármilyen rendkívüli is legyen,
nem rendíti meg. Sajnálatos... (Csigalépcső)
|
