|
Magyar vagyok Öt
emberrel beszélgettem. Mind az öt magyarnak vallotta
magát.
1.
Én lenni magyar. Tudni magyar nyelv mondani. Nem szégyellni
magyarság. Lenni Budapest és lenni Szeged. Tudni hol
folyni Margit-sziget. Beadni kérés igazolvány. Kicsi
pénz, az is jó lenni. Szegény ember örülni kicsi pénz.
Anya román lenni volt, apa lenni magyar. Iskolába tanulni
román, mert apa mondani jó lenni tanulni román. Mamáéktól
tanulni kicsi magyarul, ők mondani nekem kicsi Gyurika.
Másik mama mondani Gica. Most dolgozni Magyarba, kapni
igazolvány. Kicsi pénz gyermeksegély. Jó lenni forint.
Európa szeretni magyart, jobban szeretni, mind románt.
Én lenni magyar. Büszke lenni magyar.
2.
Magyarnak születtem. Magyar vagyok. Annak a
nemzetnek a fia, mely évszázadok alatt vált edzetté,
igazi nemzetté a sok génhibás, agyonselejtezett, poshadt
néptömeg között. Tudom, hogy mit érek, és tudom, mennyit
ér a nemzetem. Már az a puszta tény, hogy Európa közepén
vagyunk, megmutatja, hogy a legfontosabb nemzet vagyunk.
A szív is a test közepén van. Ha nincs szív, nincs élet.
Mondják, hogy kevesen vagyunk. De mihez képest ? Én
a minőség híve vagyok, nem a mennyiségé. Gondoljunk
csak Nobel-díjasainkra. Attól lett naggyá nemzetem,
hogy mindig hitte ezt. És ha kellett, harcolt érte.
A magyar kebelben magyar szív dobog. Aki ezt nem érti
és nem értette, azt kiköpte magából a nemzet. A Nemzet.
Mert mi azok vagyunk, nagybetűs nemzet. Magyarok.
3.
Matyar vagyok. Igaz, hogy Amerikába születtem, de szívem
matyar, és beszélem is a nyelvemet, amit tanítottak
a szüleim. És üzenem, otthon kell maradni, hoty az országnak,
Matyarországnak very good jövője legyen. Itt rengeteg
lóvé van, de nincs nemzeti szellemiség, és az embert
a legfontosabbtól fosztják meg, a matyarságától, nyelvétől.
Ott igazi, ahol születik az ember, mert az a hazája,
ezért én mondom nektek, maradjatok otthon, és ha úgy
is érzitek, hoty nehéz az iga, azér húzzátok, mert jó
az, hoty a nemzetért és annak felvirágoztatásáért dolgozzatok,
harcoljatok. Hello. Good luck! Ne feledjétek a jelszót:
maradni ! Zúg az Olt vize, zúg...
4.
Magyar vagyok s kész. Nem attó’ leszek nagy
magyar, hogy izé, tudom, hogy ki vót Zrínyi Miklós vagy
Toldi Estéje, s nem is attó’, hogy fújjom az LGT-t vagy
Illést, vagy mitt’om én. Ez egy állapot, amibe beleszült
anyám, oszt ennyi. Lehettem volna köcsög kínai vagy
bantu néger, s akko’ mi van ? Itt élek, magyarul dumálok
s kész. Nincs ijen, hogy magyar vér, meg angol vér,
meg ilyesmi. Szerintem ember van, meg vér van, oszt
ennyi. Az, hogy ijen nyelv, meg amolyan, az egy nagy
humbuk. A zene is zene, az irodalom is irodalom. Pont
úgy tollal ír a magyar író, mint a japán vagy a szenegáli.
S akko’? Szóval szerintem ennyi.
5.
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul
beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye,
melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a
kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál
is, hogy magas vagyok-e, vagy alacsony, erős-e vagy
gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim
dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló
életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta
sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy
születtem, élek és meghalok.
Az
első négy „beszélgetőpartner” kitalált személy. Bármilyen
hasonlóság valós személyekkel csupán a véletlen műve.
Az ötödik valós: Kosztolányi Dezső.
Köllő Zsolt
|
