|
Kedves
Csigalépcső!
Ez osztán
hosszú nyár vót. Egész végig sportoltunk. Néztük apucival
s Jenő bácsival az olimpiát. Én inkább az olimot, bár
gőzöm nincs, hogy mijaz, apuciék pedig a piát. Két héttel
a záróünnepség után tutták meg, hogy a magyarok a vizilabdát
megnyerték. S akko örömükbe megin elkeztek inni. Ica
néni szerint, ha Jenő bácsi s apuci komolyan vennék
az ivást, akkor mán rég a ginissz rekordok könyvébe
kerültek volna, úgy ahogy belékerültek az Idaaerobic
s Nagylaci a rádióból a tokánnyal.
Egyébként az olimpia arra vót jó, hogy egy csomó dolgot
másképp keztem látni. Aszongyák, hogy elsőkből lesnek
az utolsók saz utolsókból lesznek az elsők. Esztet már
az én példám is bizonyitotta az ellenkezőjét. Most is
csak az vót, hogy a mikor a magyarok elvették a kalapácsot
s elsők lettek akkor utolsók lettek, met nem tuttak
pisilni sokat, de amikor Barumgardner Zsolt utolsó lett
a formula egybe akkor megint utolsó lett örökké. Bisztos
ő túl sokat pisil, vagy mi? Vagy ott van a zúj szobor
a parkba.
Szentistvánt mutassa. Szerintem egyáltalán nem hasonlit
arra amelyik a tavaly Csíksomjón énekelt. Mikrofon sincs
a kezibe.
Aszongya Jenő bácsi, azé nincs mikrofonja, met ez modern
művészet. De ha modern, akkor métt nincs mikrofonja
? Igaz a sárkány se sárkány, s rajta Gyurika se ojan
mind egy szent. Én úgy veszem észre, hogy a felnőttek
az ijesmikből nem csinálnak nagy kaukázust. Szobor legyen
s kész. Pisi legyen s kész. Felavassák s osztán csodálkoznak
rajta, hogy se ló, se sárkány, se mikrofon, se semmi.
Az olimpia mellett még egy csomót itthon is rendeszkettünk.
Apuci aszongya, hogy most már komfortos a lakás. Van
kazán, termopánk ablak, vasajtó, meleg viz örökké, légyforgató
a csilláron (esztet apuci a jájából szerelte), lambéria
az egész lakásba, padlófajánc a lambéria alatt a parketten,
a fődön, áramsporlos villanykörte, minden ablakon szunyogháló.
Nem jő bé se szunyog, se a levegő. Osztán vettünk budiillatositót,
egy szép linoleumot a konyhába, hogy a padlófajáncot
ne tapossuk essze. Sajnos a cipőmöt már a lépcsőházba
levetem, s a porszivóval leszivat anyuci, mielőtt bémennék
az előszobába. Ha nincs otthon, várok a lépcsőházba.
Igy is jó, de azétt mig a sátorba laktunk az Olt mellett,
én jobban szerettem. Legalább tuttam halászni.
Most többet nem irok. Legyetek jók.
K.
Zoltika
(VI. oszt. tanulo, ahogy megigérte)
|
