| Digitális
gyarmatosítás
Egymilliárd forintos pályázati alappal november 29-én
elkezdődött az eMagyarország építése. Ennyit szánt indulásból
a jelenlegi magyar kormány a magyarországi digitális
kultúra fejlesztésére. Projektenként maximálisan nyolcmillió
forintot lehetett pályázni digitális kultúra fejlesztését
lehetővé tevő infrastruktúra beszerzésére, anyagok digitalizálására
és publikálására.
A
pályázati alap lehetővé teszi a határon túli magyar
kultúra digitalizálását is. A bökkenő csak az, hogy
határon túli magyar szervezet nem pályázhat, legfeljebb
csak alvállalkozóként vehet részt saját kultúrájának
digitalizálásában. Tehát csak a munka elvégzése után
járó anyagi haszonban részesülhet.
Ez
rengeteg kérdést felvet. Ki lesz a digitalizált tartalom
jogtulajdonosa? Feltételezem, hogy nem az alvállalkozó.
Hol lesz az elhelyezve? Ezáltal kinek generál látogatói
forgalmat? Milyen virtuális közegben lesz megtalálható?
Milyen politikai érdekeket szolgál? Lesz-e ezek után
pénzalap a határon túli magyar digitális kultúra határon
túli fejlesztésére? Főleg, hogy most is, más anyagiak
hiányában, többnyire magyarországi pénzforrások állnak
rendelkezésünkre. A “kibontakozófélben” lévő határon
túli magyar digitális kultúra megszűnik-e határon túlinak
lenni?
Az
eddig elnyert pályázati pénzek lehetővé tették, hogy
az itt digitalizált tartalmak itteni tulajdonban maradjanak,
a mi digitális kultúránk részét képezzék. Ha megszűnnek
ezek a pénzforrások - márpedig az eMagyarország projekt
fényében nem lesz értelme, mondjuk, az eMagyarság projekt
elindításának -, a digitalizálandó és digitalizált tartalmak
“kivándorolnak”, és ha már nem mi rendelkezünk fölöttük,
akkor ez hosszú időre meghatározza a hazai magyar digitális
kultúra jelenét és jövőjét, illetve talán az információs
társadalomban elfoglalt helyünket, szerepünket is.
Sajnos,
alternatívák nincsenek, a hazai digitális kultúra önerőből
nem fog fennmaradni és fejlődni.
Toró Attila
|
