| Kedves
K. Zoltika!
Először
es szeretnék bémutatkozni. Z. Dezsőke a becsületes székely
nevem. Baróton járok oskolába az 5-dik speciális osztályba.
Ez azt jelenti, mármint a speciális, hogy nem vagyunk
hétköznapi gyermökök, ami abból es kiderülhet, hogy
már harmadszorra estem neki az ötödik osztálynak, mint
kezdő mókus az odúfélfának. De én sem adom fel, ahogy
a szomszéd bácsi sem adta fel fát vágó fehérnépje biztatását.
Az ablakból egy üveg monopollal a kezében így nógatta
asszonyát: szásszor vágsz oda, akkor es elvágod.
Annyit még elmondok a szomszéd bácsiról (de ez köztünk
maraggyon), hogy elbocsájtott alkoholista bányász. Rossz
nyelvek szerint vér van az alkoholjában, nem fordítva.
No
de térjek szeg a lényegre. Mét es írok neköd. Úgy hat
évszaknyi idő óta tanitónénim, aki mellesleg formás
fehérnép, véletlenszerűen adagolva szokot hozni valami
lassú-puha-nyúlós-nyálas-járóalkalmatosság
nevű újságot, és miközbe heljesirás órán röhögve olvassa,
szokta mondani, hogy te, Dezsőke, neked Szengyörgyön
van egy tesvéred. Eccer meg es mutatott egy ódalt, hogy
né, ezt ő irta, de nem sokáig mutogatta, miután látta,
hogy úgy bámulok rea, mint terrorista a vaktöltényre.
Nem azétt met nem láttam még edig újságot…
Esment
elkalandoztam. Mindig elterelődik a figyelmem mindenről.
Monta es a tanitónéni, hogy te Dezsőke, te olyan gyermök
vagy, hogy tégöd kitömve kéne mutogatni a nagyoláfalusi
Antipa muzeúmba, mint homosapiens horri-bilist.
Száz
szónak is egy a vége: azét írok neköd, kedves Tesvérem
(ami apu szerint lehetetlen, met az igaz, hogy Petrozsénybe
vagy Balánbányán lehetne tesvérem, de Szengyörgyön biztos
nincs), met hallottam, hogy nemrég még itt es jártál
Baróton, a Kókusz Klubban, s én ugy érzem, hogy mán
tényleg ideje lenne, hogy felvegyük a kapcsolatot, mint
megyénk Hevös megyével. Akár tesvérvárosi szerződést
es köthetnénk, met most az a divat. S még ha nem es
vagyunk tesvérek, én látatlanban es érzem, hogy rokonlelkek
vagyunk, s mindaddig, amíg egymásra csodálkozhatunk,
mint gyújtogató a vizes szalmára, szeretném, s ejsze
te es beléegyezel, hogy néha, véletlenszerűen írjunk
egymásnak pár sort. Nekem annyi megosztani valóm van
Veled, a tízóraimat kivéve, met abból még anyámnak se
…, hogy csak na.
Mielőtt
elbúcsúznék, azt szeretném megtudni tőled, hogy te mit
szeretnél, hogy hozzon neköd az angyal. Én azt szeretném,
ha egyszer hozna biztosra legalább annyi havat, hogy
egy hónapig eltarcson, met az utóbbi telekön mire kiértem
a zAntal-árokig a szánkóval, feszt elolvadt. Máskor
meg annyi lett, hogy attól nem lehetett kimenni. A súly
egye meg azt az évegházhatást (dögöllyek meg ha tom,
hogy mi a, de azt mongyák az okosok, hogy ő a hibás).
Szóval ha lesz hó, akkor szeretném, ha nekem s ecsémnek
hozna a Jézuska egy-egy gricsujt, s akkor lemehetne
ecsém Csilli-Vilibe s én es lehetnék valami más csúszós
állat, például hócsiga. Apámnak azt szeretném, ha hozna
az angyal (ha elbírja) egy láda derékszögű uzoni szeszt,
s akkor nem keveredne össze az ünnepek alatt Jézuska
a géppuskával nálunk, met apám végig kómába ünnepelne,
s akkor anyámnak nem es kéne semmi, met ő nyugalomra
vágyik s így az es lenne.
Ejsze
ennyi szöveg elég es eccere. Én kivánom, hogy az Angyal
s Jézuska egymásnak aggyák a gilincsedet, ösvényt verve
nálatok s a játékbót között. Várom válaszod. Asse baj,
ha későre, mert a tanitónéni es azt szokta mondani,
hogy jobb későn, mint sohase!
Csókol
testvérlelked:
Z.
Dezsőke Barótról az 5-dik spéci osztájból.
|
