Ez a város tizenegy hónapig úgy alszik, mint Csipkerózsika. Szent György napja körül aztán nyújtózik egy nagyot, megmossa szemeit, és bulizhatnékja támad.

Aztán három napig úgy él, mint egy tini-királynő, amikor szülei elmennek falura. Hencidától Boncidáig folyik a sör meg a bor, miccset zabálnak a haverok, hazajönnek a várva-várt egyetemisták (!), következésképpen már olyan is akad, akivel szóba lehet állni.

Az emberek megnyílnak, és derűs kényelemmel fogadják közeledésedet. Elfogadják, ha odanyújtod szívedet, testedet, még lelked kiteregetése sem készteti menekülésre őket. Itt a pillanat, amire vártál (éld meg saját különbejáratú sztoridat, és legyél benne te a főszereplő), végre-valahára, nomegazistenszerelmére! Egyszerű ez: légy a saját hősöd. Akárcsak tavaly, éppúgy, mint jövő ilyenkor.

A központi lecsóban, melyet nagy műgonddal kotyvasztottak össze jótevőink, van egy nagyon jó dolog: lehet válogatni. Díszletek, forgatókönyvek, mellékszereplők és kaszkadőrök, monológok, monodrámák és grafomán mítoszteremtők forognak az elkerülhetetlen színes kavalkádban, mint a Föld a szombati nagy ivászatok után, és csak egy kis fantáziára van szükséged, ó, te nyitott szemekkel álmodó, hogy összeálljon kívül-belül a te világod. Tessék, élj benne, kerek három napig! Mint hal az akváriumban, mint Szent György a lova hátán, mint sárkány a palotájában!

Én meg maradok, azki voltam: a súgó.

(Pszt.)
Béres Károly