Szerintem, ha akkor, 1903-ban, Gödri Ferenc polgármester úr, az alig pár éve átadott vonatról leszállva, nem azon gondolkodott volna, hogy éppen 10 éve adta át díszes kíséretével, távol Szentgyörgytől, Kossuth Lajosnak a díszpolgárrá avatását bizonyító oklevelet, fejében nem a polgármesteri hivatal és a városi tanács épp a jelenlegi épületbe való átköltözésének gondolatai kavarogtak volna, az a néhány felesleges költségvetési korona pedig nem a készülödő villanyvilágításra lett volna félretéve, akkor gondolhatott volna egy igazán nagyot…

Például azt, hogy meghirdesse a Székely Nemzet című lapban: a már hagyományossá vált vásárok még színesebbek, izgalmasabbak lesznek, és kulturális, szórakoztató szerepet is kapnak. Ennek érdekében felvehette volna a kapcsolatot Dankó Pistával és zenekarával, akik már úgyis nagy népszerűségre tettek szert a városban, eddigi fellépéseiknek köszönhetően, vagy írhatott volna egy megkereső levelet a “nemzet csalogányának”, Blaha Lujzának, esetleg néhány itthoni “sztárt” is felkereshetett (felkerestethetett) volna, mondjuk Máthé Szilárd énekest (vagy valami hasonló nevűt, a lényeg, hogy M.C. Larde-ként eladható lehessen), a D. Ancsa&Simó karavánnal együtt.

A költségek fedezésére “licitáltathatta” volna a helyeket a kádárok, bognárok, szatócsok között, így adva lehetőséget fontos portékák (eke, kasza, hordó, cserépkorsó, zsindely, mézeskalács stb.) árusítására.

Ha mindez eszébe jutott volna Gödri Ferenc polgármester úrnak, és az első, 1903-as rendezvényt hagyományossá tették volna, akkor idén lennének a városnapok 100 évesek.

Köllő Zsolt