“…és veve akkoron Giorgio egi nagi pallos kardot és tövből lemetsszé az álnok sárkány gyíknak legelülső fejezetét. De az acidumot köpekedő bestia kiveré az hős kezéből az pallost és attól ű meg nem ijede. És huza elé ekkoron az bajvívó egi istentelen nagi fészit és kezdé vala az büdös kélgyó karmait nyesegetni. Ám az becstelen teremtésnek nem tetszve az pedikúra, visszavoná Giorgio felülről az égedelmes karmazatát és az favágó instrumentumtól ű meg nem ijede. Vona ki éspeniglen ekkoron az nagi harczos rukszákjából egi polyák harmonicát és ada elő vele vala egynémelly tánczos zene számokat melyeknek szerzeje lőn vala az Csík hágó melléki reformathus pispek, hogy pontosvan kicsoda, nem tudni, csak aztat, hogy Emi nem. És táncfola az beste lény és ropá az ménkü tetüféreg mignem fejezetei öszve kuszálódának az huncfut break figuractól és támada az pofáján és az varacskos odvas bőrén szerte széjjel sok széles repedés, mert hogi szóla az rap-adás. Szerele elő ekkoron az bajnok egi nagi fürész bakot és elkezdé az eszve kavarodott fejezeteket szépen ki válogatni és helezé azokat az pusztító baziliszkusz türelmesen az bak deszkvájára rea és gratiaval kéré az lovagot hogy vágná el az nyakait. És az lovag estvelig levágá az füstölgvő fejezeteket és szegze őtet az városnak falára trófeának. És lőn Giorgio az helység védő-óvó szentje s lőn peniglen azért, mert Emi nem.”

(morrel)