|
A város -- térben -- Délkelet-Erdélyben, az egykori Háromszék délkeleti részén, a különböző felszíni formák találkozásánál, a Baróti-hegység délkeleti lábánál, e hegylánc legmagasabb csúcsától, a Görgőtől (1018 m) keletre kiszélesedő övezetben, a Debren és Szemerja patakok hordalékkúpján, valamint az Olt árterületén alakult ki. Geológiai szempontból változatos képet nyújt.
A hegyvidéki zónában levő kőzetek jórészt a kréta-korszakban, mintegy 60 millió évvel ezelőtt keletkeztek. A neokom homokkövekben érdekes konglomerátokat, breccsákat találhatunk.
A hegylábi zóna, a harmad- és negyedkorban (pleisztocénben) létrejött tó-tenger üledékeiből épült fel. Az üledékek rétegeiben pedig szén található. A Debren-patak völgyében gazdag, ősemlősökre utaló maradványok kerültek felszínre. Ezek közül említésre érdemes a jégkorszakban élő bölény, a gyapjas orrszarvú és hiéna csontvázmaradványa.
|
A XIII. századot megelőző időszakról -- írott források hiányában -- keveset tudunk, de a helynevek -- Vojkán, Debren, Piliske stb. -- alapján Cs. Bogáts Dénes bolgár-szláv település létére következtet. Egy 1252-ben keltezett okmányban említett helynevek: -- Benedekmező, Debrefő, Közbérc -- jelzik a korabeli település lakosságának etnikumát, ugyanakkor e dokumentum ékes bizonyítéka annak is, hogy az 1241-es tatárjárás előtt már létezett egy olyan közösség, amely túlélte és áthagyományozta a település és környékén lévő főbb térszíni formák megnevezéseit.
|
E település neve kultikus eredetű, a XII-XIII. században (is) elterjedt helységnév. Sepsiszentgyörgy nevének személynévi, valamint kultikus eredeztetése nem egyedi, kivételes eset. Háromszék egész sor települése személynévi eredetű: Maksa, Bodok, Oltszeme, Lemhény, Albis, Dobolló, Gelence, Komolló, Martonos, Ágostonfalva, Bélafalva, Ikafalva, Illyefalva, Kilyén, Bereck, Márkosfalva, Lécfalva, Gidófalva, Szentkatolna, Szemerja stb. Nagy részük a helynévi összetétel tagjaként maradt fenn, ugyanakkor a településnevek egy része -- akárcsak Sepsiszentgyörgy -- nevét a védőszent nevéből nyeri, pl. Szemerja -- Szent Mária falva, Illyefalva -- Szent Illés, Kilyén -Kylianus, Bereck - Briccius, Gidófalva -- a francia Guide latinos alakja Guido, Szentkatolna --Szent Katalin stb.
|
Mielőtt ismertetnénk a város típusát, meg kell fogalmaznunk, körül kell határolnunk Sepsiszentgyörgy város megnevezését. E város fogalmán olyan kis lélekszámú, központi fekvésű települést kell értenünk, amely városi státussal, szerény gazdasági lehetőségekkel (kereskedelem, háziipar, céhesipar, késobb néhány kisvállalat) rendelkezik, ahol a lakosság többségének megélhetőségét -- az első világháborúig -- a mezőgazdaság biztosította.
|
A város mai területén 1850-ig három, 1880-ig két település osztozott: Sepsiszentgyörgy-város, Sepsiszentgyörgy-falva és Szemerja. Lényegében Sepsiszentgyörgy területén csak két különálló település létezett: Szentgyörgy és Szemerja. Az első csak jogilag szakadt két részre, mely nem két különálló település fejlődésének eredménye. Kezdetben a városi rész és a falusi rész jogilag is egy települést alkotott. A város központi magját a vártemplom előtti térség képezte, innen terjeszkedett fokozatosan a Vojkán, a Debren és Erege irányába, majd 1844-ig bekebelezte a Bazár (a későbbi törvényszék), az Olt és a Csíki utcáknak a mai városközpontig terjedő területét.
|
|
A népesség száma 1602-ig
A székely letelepedés előtti népességről keveset tudunk. Az első feljegyzés 1252-ből maradt ránk, melyben felsorolt helynevek székelyekről tanúskodnak. A pápai dézsmák 1332-es bejegyzése nemcsak arra utal, hogy Szentgyörgy jelentősebb település -- mivel 15 régi pénzt (Michael Sacerdos de S. Georgio solv. 15 ban. ant) fizetett a dézsmába --, hanem e népesség katolikus vallása mellett is bizonyít. Az 1415. július 15-i okmányban Forró Lászlót, Kis Gergelyt és Daczó Jánost, mint szentgyörgyi lakosokat említik. Daczó György, Daczó Ferenc az 1562 évi felkelés idején János Zsigmond fejedelem oldalán harcoltak. 1567. március 5-én Daczó Pál 40, Daczó Gergely 12 ház jobbágyot kapott. Csíkmadarasi Bogáts Dénes írja, hogy a szentgyörgyiek részt vettek a lázadásban, ezért -- a városi polgárok kivételével -- jobbágyokká tették őket. Véleményem szerint a két Daczó által kapott 52 jobbágycsaládnak csak kisebb része volt szentgyörgyi, ezt bizonyítja az 1614-es Bethlen-féle összeírás, mely az 1599 előtti időből csak 12 ház jobbágyot talál, ugyanakkor az összes jobbágycsaládok száma sem több 22-nél. Tehát a helynevek, az első feljegyzések alapján, a 13. századtól nyomon követhető az itt élő etnikum. A XVI. század második felétől végrehajtott (név szerinti) összeírások, a későbbi hivatalos népszámlálások bizonyítják e lakosság folytonosságát, fennmaradását, ismertetik struktúráját és új etnikai elemek megjelenését.
|
|
|
