Sepsiszentgyörgy
története
7.
Az önkormányzati jog elismerése
Az
önkormányzat a széktől való függetlenség joga a legjelentősebb
városi kiváltságok közé tartozott. Szentgyörgy a városi
jogállás elnyerésétől kezdve (XV. sz.) rendelkezik autonómiával,
de a széktől való teljes függetlenség megvalósítására
csak a XVII. század harmadik évtizedében került sor.
Az önkormányzat csak fokozatosan szilárdult meg, mivel
a szék vezetősége igyekezett megakadályozni annak gyakorlását.
A szék és a város közötti vitára világít rá Báthori
István - az erdélyi vajda és országbíró -- az 1492.
szeptember 23-án keltezett okmányban, mely által Szentgyörgy
városát visszahelyezi a szék joghatósága alá. A Székelyudvarhelyen
tartott gyűlésen a várost Gócs (Goch) Dénes, Török (Thewrek)
Pál és Bartók Domokos polgárok képviselték. Sepsiszék
részéről - az ugyancsak szentgyörgyi - Daczó Bálint,
Forró Tamás, Pathó Ferenc és Roma Balázs jelent meg.
A város követei azt állítják, hogy Szentgyörgy a hét
székely szék - hét szabad és kiváltságos - városainak
egyike, de két oklevélmásolaton kívül semmit sem tudtak
felmutatni. A szék képviselői szerint: Szentgyörgynek
sohasem volt szabad királyi város kiváltsága, hanem
mint egyszerű mezőváros a szék hatósága alá tartozott.
A székek, a szászok küldöttei, a vajda elnökletével
Sepsiszék javára döntöttek. Két hét múlva, október 7-én
- a széki tisztviselők visszaélése miatt - a vajda,
a szeptemberi döntésével ellentétben arra inti a széki
tisztséget, hogy Szentgyörgy kiváltságos várost (civitas)
jogaiban ne háborgassák. Negyed évszázad múlva - 1515.
december 15-én - Szapolyai János vajda a városbíró és
az esküdt polgárok kérésére megerősíti az 1492. október
7-i kiváltságlevelet, de a széki vezetőség továbbra
sem tartja tiszteletben a város önálló vezetési jogát,
és igyekszik beavatkozni a város ügyeibe. 1525. április
7-én a király kénytelen parancsot adni ki a város jogainak
tiszteletben tartása érdekében: intve a széki tisztséget
Szentgyörgy önálló vezetésének elismerésére.
Az
önkormányzat jogáért folyó küzdelem még egy évszázad
múlva is folytatódott. A Maksán tartott széki gyűlés
--1623. április 28-i -- követutasítási jegyzéke szerint
a városok a szék vezetőségétől függtek: "Mivelhogy
minden legitimus fejedelmeknek ideiben az mely főkapitányok,
királybírák Háromszékre rendeltettenek, ugyanezen Háromszékben
levő városok is mindenekben azon főtiszteknek tisztek
alatt úgy viseltettenek, hogy azoknak hírek és tanácsok
nélkül semminémű innovatiot nem cselekedtenek, hanem
kapitányoktól függvén az ispánok kibocsátásában is ilyen
mód és rendtartás obseváltatott, hogy a szék fogta ispánok
városokban bejövén, valami bírságok estenek köztök azt
kit szerént felkeresvén, fele jövedelme e tiszteké volt,
fele a városé.”
Szentgyörgy
teljes önkormányzatának elnyerését 1625. szeptember
3-tól számíthatjuk. A fejedelem -Bethlen Gábor - olyan
kiváltságlevelet ad ki, melyben a háromszéki városokat
teljesen függetleníti a széktől, Sepsiszentgyörgy, Illyefalva,
Kézdivásárhely, Bereck városok többé nincsenek a szék
vezetőinek alárendelve, hanem közvetlenül a fejedelmi
hatalomtól függnek. E városokat az "...arra rendelt
bizonyos emberünk által akarván dirigáltatni, hűségtek
iurisdictioja alól őket eximáltuk. Haggyjuk ezért és
parancsljuk hűségteknek, ez levelünk látván, ezután
az megmondott városi embereken... kinek ellenek valami
pretensiója lészen, magunk emberünk előtt, kit arra
fogunk rendelni, procedáljon ellenek..."
Megjelent
a Tanulmányok Székelyföld történetéből
(város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta
Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C)
Kádár Gyula -- kadargyula@planet.ro
Digitalizálta: walter@planet.ro
|
