Sepsiszentgyörgy
története
8.
Szentgyörgy vezető szerve: a magisztrátus
II.
Lajos király, az 1525. április 7-én keltezett parancslevélben
figyelmezteti a széki tisztviselőket, hogy a szentgyörgyi
bírónak mindig jogában állt megbüntetni a város területén
elfogott gonosztevőket, tolvajokat, pártütőket és rendetlenkedőket,
ezért a bírót és az esküdtet háborgatni ne merjék. Egy
későbbi, 1622-es keltezésű okmány szerint e város II.
Lajos korától rendelkezik a bíró- és a polgárválasztás
jogával, de ha alaposan szemügyre vesszük az 1525-ös
parancslevelet, akkor arra a következtetésre jutunk,
hogy az oppidumot vezető bíró és esküdt már korábban
is rendelkezett széles körű jogokkal, amelynek elnyerése
visszanyúlt a városi jogállásra emelés időpontjáig.
Létezett tehát egy jól meghatározott, szervezett vezetés,
hatalmi jogkör.
Az
1641-es okmány tanúsága szerint a tanács 12 tagból állt.
A magisztrátus összetétele: 1 városbíró, 1 jegyző és
10 tanácsos. A magisztrátus létszáma azonban a XV-XVI.
században, akárcsak a XVIII. században a fentinek mintegy
fele lehetett. A XVIII. század közepe táján, a vezetőség
6 tanácsosból, 1 főbíróból és aljegyzőből állt. Bár
a Főkormányszék szabályozta a városi tanácsok létszámát,
mégis a tanácstagok száma nem állandó. 1808. január
24-én Sepsiszentgyörgy, Illyefalvával együtt megrovásban
részesült, mivel e városok magisztrátusainak taglétszáma
külön-külön elérte a 14-et. A Szentgyörgyön keltezett
tiltóparancs szerint a tisztségben levők létszámának
emelkedése a katonai terhektől való szabadulni akarással
magyarázható, a "Nemes Regiment" kénytelen
elrendelni, hogy a települések bírái, polgárai "minden
esztendőben változzanak... tsak annyit hadgyon meg a
communitás azmennyi a Guberniumtól meglőn határozva
". A határőrségi zónába került városok közössége
polgári és katonai igazgatásra, az ún. "mixta communitásra"
oszlott. Sepsiszentgyörgy esetében ez három tagolódást
eredményezett: polgári (a város), a katonai (a határőr-katonaság)
és széki (jobbágyok és nemesek) igazgatást.
1816.
február 16-án a többi város mintájára megszervezték
az esküdtek testületét: a ,,24 személyekből álló hittel
kötelezett viginti quattuor virátusokat". Ennek feladata
a városi tanács, az igazgatás, a bevételek a kiadások
ellenőrzése volt. A tanácsot és egy oratort, a "viratus"
tagjai közül választották. Az orator a viratus élén
állt, a közgyűlésen pedig ő volt az előadó. Az egész
viratus csak rendkívüli esetekben tartott gyűlést. A
kisebb ügyek intézésére kilenc tagból álló bizottságot
választottak az "értelmesebb, aktivusabb és expertusabbak"
közül. Gyűléseit a tanács a feladatok szabta szükségnek
megfelelően tartotta. Orbán Balázs szerint -- a XVIII.
század közepén -- a törvényszéki gyűléseket hetenként,
szombat napokon, míg a politikai gyűléseket a szükségnek
megfelelően tartották. Az apróbb ügyekről nem mindig
készült jegyzőkönyv. A tanács a tevékenységéről a "communitás"-nak
adott számot.
Gyűléseit
a magisztrátus és a kommunitás kezdetben a hivatalban
levő bíró lakásán tartotta. Egy 1725-ben készült verses
gerendafelirat arra utal, hogy a bíró -- Tsászár Ferencz,
kinek "Bírósága szerint minden jó rendbe".
Lehet, hogy a nevezett évben már épületet emeltek a
tanács részére. Tény az, hogy az 1763-ban épült tanácsházat
a határőr-katonaság lefoglalta. A városi magisztrátus
a Daczó-család által építtetett ún. Bálházban kapott
helyet 1814-ben. A Bálházat 1851-ben kaszárnyává alakítják,
így 1854-56 között város házat építenek. A polgármesteri
hivatal 1903-ban átköltözött a szomszédos telken épült
kétemeletes új épületbe.
Megjelent
a Tanulmányok Székelyföld történetéből
(város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta
Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C)
Kádár Gyula -- kadargyula@planet.ro
Digitalizálta: walter@planet.ro
|
