Sepsiszentgyörgy
története
9.
Szentgyörgy városbírájának választása
A
városbíró funkció valószínűleg a városi jogállásra emelés
pillanatától létezik. A legelső feljegyzés, amelyben
említés történik a városbíróról: az 1525 áprilisában
keltezett királyi kiváltságlevél. A városnak és falunak
rendszerint közös bírája volt, ki nevét a származása
alapján "városi "-nak vagy "falusi"-nak
írta. Például: Varga István falu-részi (1666), Krizbai
András falu-részi (1680), Kis Ferenc falu-részi. A bíró
kinevezése választás útján történt. Az 1861-ben megtartott
választásokon Császár Bálint főbírává való kinevezését
97 szavazat támogatta. A XVIII. század közepe tájáig
a választás évenként történt, ezt bizonyítja az 1622.
december 18-i okmány. Ez alkalommal a fejedelem, Bethlen
Gábor, megerősíti azt a kiváltságát, hogy "... maguk
között bírót és polgárt creálhassanak minden esztendőben...
". E (törvényes és szokásba bekerült) gyakorlat
a XVIII. században fokozatosan megszűnik, azaz nem tartják
tiszteletben. De nemcsak az évenkénti választás lazulása
figyelhető meg, hanem ugyanannak a személynek a több
rendben való megválasztása is. Így például Szilágyi
Sámuelt hét alkalommal (1749-50, 1755-60, 1777-1780),
Gyárfás Ferencet (1745-46), Császár Mihályt (1747-48)
két-két alkalommal választották bírónak. Ez a gyakorlat
néha a bírói hatalom megerősödéséhez vezetett. 1750
körül panasz van a városbíró ellen, aki a “taxáért
marhájokat fogta" a "civilis fundusokat"
bíró személyeknek. Ugyanez a bíró "szertelen bünteti"
a "primipilaris fundusokat bíró atyafiak zselléreit".
A város vezetősége szerint azokat kötelezték adófizetésre,
akik "privigelista sessio "-n laknak. Az ellentét
miatt a Guberniumi bizottság elrendelte a bírók évenkénti
választását, számadását. Megmaradása csakis a nép akaratától
függ. "Akire (a) legtöbb szavazat esik, az legyen
a bíró." A választás az önkéntesség alapján, csendben
és ne "erőszakkal, lármával" történjen. Ez
nem mindig valósulhat meg. 1811-ben például a nagybirtokos
Daczó-család, a bíróválasztás alkalmával arra akarta
a várost kényszeríteni, hogy egyúttal tartson tanácsválasztást
is. De nemcsak a polgárok, a birtokosok, de a katonaság
is igyekszik beleszólni a választásokba. 1834-ben sérelmezi
a város, hogy ősi kiváltsága -- a bírák, tanácsosok
és más városi személyek szabad választása --"...
a privilégium sérelmével a katonai tisztek nagy akadályokat
és praejudiciumokat okoznak azáltal, hogy a választott
tagokat, akik érdemesek és alkalmasak az hivatalra ki
nem bocsátják, sőt katonai szolgálatra kommandéroznak;
mely miatt gyakorta szenved mind a juridicii, mind a
politikai administratio..."
Az
1750-es főkormányszéki utasítás pontosan körülhatárolja
a bíró feladatait: 1) a bíró -- a hivatalba lépéskor,
valamint félévenként tartott gyűléseken -- köteles felolvasni
"a maga és mások tudására" az utasításokat;
2) a tisztség átvételekor esküt tesz, felolvassa a város
kiváltságait, melyet tiszteletben tart és másokkal is
megtartatja; 3) megvalósítja a jó egyetértést, elősegíti
a város érdekeit, ugyanakkor a tanácsot és a város népét
"illendő tiszteletben” tartja. A polgárok
becsülettel és “engedelmességgel tartoznak"
neki, de az embereket csakis a törvényes előírások alapján
vonja felelősségre. "Senkit rendjén és értékén
felül" nem terhelhet.
A
bírák évenként számot adnak a város "közönséges
gyűlésén” a végrehajtóknak, akiket a város lakossága
választ. A bizottság elrendeli, hogy a bíró papírból
készült könyvecskébe rendszeresen vezesse be a kormányszéki
rendeleteket. Minden adózó számára két ívből álló “könyvecske
készítendő”, amelyre ráírják az adó nagyságát és
a befizetett összeget. E könyvecske az adózónál marad,
de benne javításnak, papírkivágásnak nem szabad lennie
A
bírói számadást a bevételeket (perceptio) és a kiadásokat
(erogatio) -- 1764 után, a határőri tisztikar által
kinevezett bizottság is ellenőrizte. A bíró és a tanács
már nemcsak a mindennapi élet megszervezéséért (adókivetés,
közmunkák, perügyek stb.), hanem a katonai parancsok
gyakorlatába ültetéséért is felelt.
Megjelent
a Tanulmányok Székelyföld történetéből
(város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta
Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C)
Kádár Gyula -- kadargyula@planet.ro
Digitalizálta: walter@planet.ro
|
