Sepsiszentgyörgy története

4. Sepsiszentgyörgy a városok rendszerében

Mielőtt ismertetnénk a város típusát, meg kell fogalmaznunk, körül kell határolnunk Sepsiszentgyörgy város megnevezését. E város fogalmán olyan kis lélekszámú, központi fekvésű települést kell értenünk, amely városi státussal, szerény gazdasági lehetőségekkel (kereskedelem, háziipar, céhesipar, késobb néhány kisvállalat) rendelkezik, ahol a lakosság többségének megélhetőségét -- az első világháborúig -- a mezőgazdaság biztosította.

A város típusa, jogállása, a városok közti helye csak úgy állapítható, illetve érthető meg, ha behelyezzük az adott kor politikai rendszerébe. A XVII. századi erdélyi városokat gazdasági szempontból négy csoportba sorolhatjuk: -- elsőbe a fováros (Gyulafehérvár); -- a másodikba a nagy városok (Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely); -- a harmadikba öt sóbányaváros Dés, Torda, Vízakna, Kolozs, Szék) - míg a negyedik csoportba a kis mezővárosok tartoztak.

Státusuk alapján -- azonban -- a városoknak csak három kategóriáját különböztették meg. Első típusba a szabad királyi városok tartoztak (például Kolozsvár). A székely
városok közül csak Marosvásárhely (1616 után) rendelkezett e jogállássa1. Ennek kiemelését azért tartottam fontosnak, mert -- a források helytelen értelmezése alapján -- a szakirodalomban gyakran neveznek némely székely mezovárost, “oppidumot”, szabad királyi városnak. Sepsiszentgyörgy a XV. század végén azt állítja, hogy a hét székely székben levő hét királyi város egyike.

Az udvarhelyi gyűlésen, a székelyek és a szászok egyöntetűen vallják: Sepsiszentgyörgy emberemlékezet óta mezőváros, “soha nem volt királyi város". E vallomás alapján 1492. szeptember 23-án az országbíró, Báthori István elrendeli, hogy a város kerüljön vissza a "szék joghatósága alá".

A városok másik csoportját a nemes városok alkották. Ezek katonai szolgálatra voltak kötelezve, de adót nem fizettek. A harmadik típusba a mezővárosok és a taxáshelyek tartoztak. E kategóriába sorolhatók a székelyföldi városok, köztük Sepsiszentgyörgy is. Abban különböztek az előbbi típustól, hogy adót fizettek, de nem katonáskodtak. Erre csakis a rendkívül hadba hívás (az országot fenyegető nagy veszély) esetén voltak kötelesek. Leggyakoribb megnevezésük az "oppidum" (amelyet “vidéki város, kisebb város” jelentésben, státusjelzőként használtak, nem pedig “erősített hely”, vagy “erősség” jelentésben). Báthori Gábor fejedelem uralkodásától kezdve meghonosodik a “taxáshely" kifejezés (a taxáshely megnevezése onnan származik, hogy a városokon az adót ún. taxában, illetékben vagy átalányban fizetik).

Az adózó városok alkották nemcsak Székelyföld, hanem az erdélyi városok többségét is. Az 1843-as statisztika szerint összesen 77 városi település van, melyből 11 szabad királyi város, 3 nemes város, 50 mezőváros és 13 taxáshely.

A XIX. század második felében végrehajtott közigazgatási átszervezések keretében egész sor település veszítette el a városi jogállást, mások új típusú városi státust nyertek, egy részük az újjászervezett közigazgatási egységek központjaivá váltak. Az ország politikai felosztása az 1869. évi népszámlálás után fokozatosan átalakul. Az 1870 XLII. t.c. önálló törvényhatóságoknak jelentette ki a vármegyéket, a székely székeket, Kővár, Fogaras és Naszód vidékét, valamint a régi szabad királyi és törvényhatósági jogú városokat, így Sepsiszentgyörgyöt is. Székelyföldön 1870-ben még mindig a városok három típusát --egy mezővárost, hét kiváltságos mezővárost, és egy szabad királyi várost -- különböztették meg. Az 1876 XXXIII. t.c. több megyét kikerekített, számos “enclave"-t (beékelt közigazgatási, politikai egység) megszüntetett. Az 1876. évi XX. és 1877. II. és III. határozatok alapján megszüntették egy egész sor szabad királyi város törvényhatósági jogát és rendezett tanácsú városokká nyilvánították őket. Az 1881-es népszámlálás a székelyföldi városok két típusát: -- hat rendezett tanácsú várost, egy szabad királyi várost -- említi. 1891-ben az egész ország területén csupán 25 törvényhatósági jogú város (Délkelet-Erdélyben csak Marosvásárhely) és 106 rendezett tanácsú város létezik (ez utóbbi közé tartozik Sepsiszentgyörgy is).

Kapcsolódó fejezetek
I. Földrajzi adottságok és az élet első nyomai
2. Sepsiszentgyörgy a várossá válás koráig
3. Sepsiszentgyörgy nevének eredete
4. Sepsiszentgyörgy a városok rendszerében
5. Ellentét Sepsiszentgyörgy-város és -falva közt
6. Szentgyörgy népessége
	A népesség száma 1602-ig
	Sepsiszentgyörgy népessége az 1635-ös hadiszemle alapján
	Szentgyörgy lakossága a XVII. század közepétől1786-ig
	Szentgyörgy lakossága a XVII. század közepétől1786-ig
	Sepsiszentgyörgy népessége 1786-1914 között
	Szentgyörgy népességi szerkezete 1870 és 1910 között
7. Az önkormányzati jog elismerése
8. Szentgyörgy vezető szerve: a magisztrátus
9. Szentgyörgy városbírájának választása

Háromszék közigazgatási
felosztása