Sepsiszentgyörgy
története
5.
Ellentét Sepsiszentgyörgy-város és -falva közt
A
város mai területén 1850-ig három, 1880-ig két település
osztozott: Sepsiszentgyörgy-város, Sepsiszentgyörgy-falva
és Szemerja. Lényegében Sepsiszentgyörgy területén csak
két különálló település létezett: Szentgyörgy és Szemerja.
Az első csak jogilag szakadt két részre, mely nem két
különálló település fejlődésének eredménye. Kezdetben
a városi rész és a falusi rész jogilag is egy települést
alkotott. A város központi magját a vártemplom előtti
térség képezte, innen terjeszkedett fokozatosan a Vojkán,
a Debren és Erege irányába, majd 1844-ig bekebelezte
a Bazár (a későbbi törvényszék), az Olt és a Csíki utcáknak
a mai városközpontig terjedő területét.
A
városi jogállású település kevés termékeny földdel rendelkezett,
mivel a legjobb szántókat a Daczók birtokolták. E családnak
és néhány kisebb birtokosnak sikerült saját udvarházukat
és jobbágyaik telkét faluvá nyilváníttatni, bár azokat
utcák szerint elkülöníteni nem lehetett. Tették mindezt
azért, hogy ily módon szabaduljanak a városnak fizetendő
adó alól. Törekvésük sikerrel járt. Az elkülönülés megvalósulásának
időpontját megállapítani nem áll módunkban, de ennek
létrejötte -- évszázadokon keresztül az eltérő jogállás
és közigazgatás következtében -- állandó ellentétek
forrásává vált. Az 1492. szeptember 3-án kiadott vajdai
ítéletlevél alapján a város a szék joghatósága alá került,
csak később sikerült ismét függetlenné válnia. A város
lakói kezdetben nemcsak az állami adót, a város adóját,
terheit fizették, hanem katonáskodtak is, míg a város
területén élő főemberek, lófők és gyalogpuskások, valamint
a jobbágyok, nem voltak hajlandók a városnak adózni,
mivel ők a szék joghatósága alá tartoztak. Nyilván a
város -- a kiváltságai alapján -- igyekezett megadóztatni
őket is; ez ellentétek forrásává vált. De megtörtént
az is, hogy azok a városi polgárok, akik több telket
birtokoltak (köztük néha bírák és tanácsosok), telkeik
egy részét falusi jószágnak nyilvánították és ily módon
igyekeztek szabadulni a városnak fizetendő adó alól.
Tehát a széki joghatóságú falusiak, sőt a polgárok egy
része is nem akart adózni, de részesülni kívánt a város
által nyújtott előnyökben. Mivel Sepsiszentgyörgyöt
vegyesen lakták, előfordult olyan helyzet is, hogy az
utca egyik fele falu, a másik város, de megtörtént az
is, hogy egyazon oldalon a falusi és a városi telkek
egymást váltogatták.
Egy
1730-ban készült vagyonösszeírási jegyzőkönyv szerint:
a falusiak, akik a város területén élnek, nagyobb földbirtokokkal
rendelkeznek, mint a városi polgárok. Ők rendelkeznek
szántókkal és kaszálókkal a város területén is, ugyanakkor
a bizottság, a település kétféle igazgatása miatt nem
tudja pontosan megállapítani némely terület “takszás"
vagy "székely" jellegét. Mintegy 578 köböl
szántó- és 50 szekér kaszálóterület keveredett annyira
össze, hogy jogi viszonyait megállapítani képtelenség
írja a jegyzőkönyv.
A
város fejlődésére kedvezőtlen időszak a XVII. század
második fele és a XVIII. század első harmada. 1658,
1661 után nagy mértékben csökkent a lakosság száma.
Az alig talpraállt települést az osztrák katonai megszállás
sújtotta, melyet a kuruc háború követett, majd az 1717-18
évi nagy szárazság és pestis gátolta a város népének
gazdasági megerősödését, fokozta az általános elszegényedést,
pusztulást. Ilyen körülmények közt érthető a város vezetőségének
az a törekvése, hogy az előző évszázadokban tett kísérleteknél
erélyesebben érvényesítse kiváltságait, adófizetésre
kényszerítsen minden társadalmi és jogi kategóriát.
Ilyen értelemben sikerült a városnak kedvező döntést
kiharcolnia az 1678-as országgyűlésen: “Sepsi-Szent-Györgyön
civilis funduson lakó vitézlő rendek kik zászló alatt
vagynak, mivel szükség idején fegyverrel kelnek a haza
szükségére, postalóadással ne terheltessenek, mindazáltal
a város közé, nevezet szerént: az ország adójában contribuáljanak."
Tehát a városban lakó falusiak "katonáskodtak, mint
falusiak, s adót fizettek, mint városiak."
Megjelent
a Tanulmányok Székelyföld történetéből
(város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta
Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C)
Kádár Gyula -- kadargyula@planet.ro
Digitalizálta: walter@planet.ro
|