Sepsiszentgyörgy
története
6.
Szentgyörgy népessége
a.
A népesség száma 1602-ig
A
székely letelepedés előtti népességről keveset tudunk.
Az első feljegyzés 1252-ből maradt ránk, melyben felsorolt
helynevek székelyekről tanúskodnak. A pápai dézsmák
1332-es bejegyzése nemcsak arra utal, hogy Szentgyörgy
jelentősebb település -- mivel 15 régi pénzt (Michael
Sacerdos de S. Georgio solv. 15 ban. ant)
fizetett a dézsmába --, hanem e népesség katolikus vallása
mellett is bizonyít. Az 1415. július 15-i okmányban
Forró Lászlót, Kis Gergelyt és Daczó Jánost, mint szentgyörgyi
lakosokat említik. Daczó György, Daczó Ferenc az 1562
évi felkelés idején János Zsigmond fejedelem oldalán
harcoltak. 1567. március 5-én Daczó Pál 40, Daczó Gergely
12 ház jobbágyot kapott. Csíkmadarasi Bogáts Dénes írja,
hogy a szentgyörgyiek részt vettek a lázadásban, ezért
-- a városi polgárok kivételével -- jobbágyokká tették
őket. Véleményem szerint a két Daczó által kapott 52
jobbágycsaládnak csak kisebb része volt szentgyörgyi,
ezt bizonyítja az 1614-es Bethlen-féle összeírás, mely
az 1599 előtti időből csak 12 ház jobbágyot talál, ugyanakkor
az összes jobbágycsaládok száma sem több 22-nél. Tehát
a helynevek, az első feljegyzések alapján, a 13. századtól
nyomon követhető az itt élő etnikum. A XVI. század második
felétől végrehajtott (név szerinti) összeírások, a későbbi
hivatalos népszámlálások bizonyítják e lakosság folytonosságát,
fennmaradását, ismertetik struktúráját és új etnikai
elemek megjelenését.
1576-ben
63 kaput írtak össze. A kapuszám-összeírás azonban nem
tükrözi a tényleges népességet. A 63 kapu alatt 63 primipilust
(lófőt) és primort (főembert, nemest) kell érteni, erre
figyelmeztet több korabeli oklevél. Az 1566-os szebeni
országgyűlés kimondja, hogy a szászsebesi vár költségeinek
fedezésére a székely nemesség kapuszám szerint fizessen
25 pénzt. A fejedelem 1567. január 4-én a Székelyudvarhely
városához intézett (Medgyesen keltezett) parancsban
világosan írja, hogy a nevezett vár felépítéséhez meghatározott
pénzösszeget befizetni csakis a primorok és a primipilusok
tartoznak. A jobbágyrendűek, a városi polgárok tehát
nem szerepelnek az összeírtak között. A lajstromból
hiányzik a "városhoz tartozó részek kapuszáma".
Az adóösszeírók "megjegyzése szerint a róvásból
exemptusok a városok, melyeknek lélekszáma Székelyföld
összes városaiban 312." Ha a városi polgárcsaládokat
hozzáadnánk a falusi kapuk számához, akkor Szentgyörgy,
háromszéki viszonylatban "minden bizonnyal az első
helyre kerülne” -- írja Cs. Bogáts Dénes. Ugyancsak
óvatosan kell használni az 1602-es Basta-féle lustra
adatait, mivel a lakosság többsége kivonta magát az
eskütétel, illetve az összeírás alól, így a biztosoknak
mindössze 46 családfőt -- 4 lófőt, 42 szabadost -- sikerült
egybegyűjteniük. Felületes elemzés esetén azt mondhatnánk,
hogy bizonyos társadalmi kategóriák, például a városi
státusúak nincsenek az összeírtak közt, mivel a névsorból
hiányzik a "civis", a "polgár" megjelölés.
Ha azonban összehasonlítjuk a lustra jegyzékét az 1614-es
névjegyzékkel, akkor arra a következtetésre juthatunk,
hogy a 46 családfő nevéből 12 évvel később már 27 név
nem szerepel (elhaltak, elbujdostak), a maradék 19 név
közt találunk 1 nemes személynevet (akit valószínűleg
1602 után nemesítettek), 2 lófőt, 1 jobbágyot (ennél
is fennáll annak a lehetősége, hogy a Basta-összeírás
után vált jobbággyá), és 15 városi renden levő nevet.
Mindez tehát épp a fenti következtetés ellenkezőjét
bizonyítja, vagyis 1602-ben inkább a városiakat eskették
fel. Az összeírók azonban a kézdiszéki városokra vonatkoztatva
megjegyzik: "...Kézdi-Vásárhelyt és Bereczkben vadnak
szabad székelyek, de azok hadban menni nem szoktak",
ez azt bizonyítja, hogy a szentgyörgyi városi polgárokat
sem írták össze, mivel ezek szintén mentesítve voltak
a katonáskodás terhe alól. Az adatokból kihámozható
ellentmondásokra talán Bogáts Dénes ad helyes választ
azáltal, hogy feltételezi a szentgyörgyi polgároknak
Mihály vajda melletti kiállását, melyért a kézdivásárhelyiekkel
és a bereckiekkel ellentétben, hűségesküre voltak kötelezve.
Megjelent
a Tanulmányok Székelyföld történetéből
(város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta
Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C)
Kádár Gyula -- kadargyula@planet.ro
Digitalizálta: walter@planet.ro
|