Sepsiszentgyörgy
története
d.
Szentgyörgy lakossága a XVII. század közepétől1786-ig
A
XVII. század második felében Szentgyörgy falu- és városrészén
mintegy 800-900 lélek élt. A népesség számának növekedését
azonban hosszú időre visszavetette az 1658-as és az
1661-es tatár-török pusztítás. Egy 1755-ös feljegyzés
szerint 1658-ban a tatárok lerombolták a várost, a lakosság
egy részét lemészárolták, mintegy 750 embert vittek
rabságba. 1661-ben a törökök 550 embert gyilkoltak meg,
900-at rabságba hurcoltak (nyilván ezek közt találjuk
a szomszédos falvakból a szentgyörgyi várba menekülteket
is). A korabeli feljegyzés szerint a város- és falurészen
élők száma: "a sok háborúság miatt annyira megfogyatkoztak
volt, hogy nincs boldog állapotuk".
A
század utolsó évtizedében az osztrák katonai megszállás
alatt a zsoldoskatonaság valósággal kifosztotta e települést.
Ilyen körülmények közt érthető, hogy a szentgyörgyiek
miért vettek tömegesen részt a Rákóczi Ferenc vezette
szabadságharcban. A szentgyörgyiek 1704. július 25-én
az aldobolyi réten gyűltek össze. Bár a hadiszemle jegyzőkönyvében
nincs feltüntetve a városi polgárok neve, ez nyilván
nem jelenti a távolmaradásukat. A falusi jogállásúak
szabad népessége mintegy 40 férfival képviseltette magát,
közülük 5 nemes, 23 lófő, 12 pedig gyalogrendű. Mindez
arra enged következtetni, hogy a jobbágyokkal, a zsellérekkel
együtt, akárcsak 1614-ben, vagy éppen 1635-ben, e társadalmi
kategóriák megőrizték számbeli súlyukat. Egy 1730-ból
származó feljegyzés szerint egész sor városi jószág
került falusi kézbe. 1733-ban a város termését a jégeső
tönkretette, melyet a marhavész követett. A krónikaíró
szavai szerint: "nagy szükséget 'kelleték szenvedniük".
Mindezeket tetézte az 1738-as nagy földrengés. A természeti
csapásokhoz hasonló pusztítást végzett az osztrák megszálló
katonaság, melynek beszállásolását, eltartását a tisztek
visszaélései tették elviselhetetlenebbé. Tehát a XVII.
század közepétől a XVIII. század közepéig terjedő időszak
nem kedvezett a város gazdasági fejlődésének, nem beszélhetünk
a város lakosságának rohamos növekedéséről sem, sőt
a szegénység miatt sokan máshová költöztek. Később az
osztrák szervezésű határőrség jórészt felszámolta a
város önkormányzatát és kiváltságait. 1764-ben, a Háromszéken
állomásozó Ernst és Haysler kapitány, valamint katonasága
zsarolta a várost. E bánásmód nemcsak a katonáskodásra
szorított szabad rétegeket érintette, hanem a jobbágyrenden
levőket is. Éjjel-nappal kellett hordaniuk a postát,
a katonaságnak előfogatokat bocsátottak rendelkezésre,
kvártélyraboknak biztosítottak szállást, őrizték őket,
miközben széna-, zabporciót adtak.
A
sorozatos csapások eredményeként a város őslakossága
részben kicserélődött, állandó hullámzásban volt. Az
utánpótlást elsősorban a szomszédos települések biztosították.
A város népességének növekedésére ösztönzőleg hatott
- minden negatív következménye mellett - a határőrség
megszervezése, mivel a határőr-parancsnokság (a huszárezred)
tisztikara a városban székelt, fogyasztóképességük lehetővé
tette az iparosréteg megerősödését, létrehozta a céhes
ipari fejlődés feltételeit.
Az
1764-es erőszakos sorozás alkalmával: a hadiszolgálatra
alkalmasok száma 103 (18 huszár, 85 gyalogos); a szolgálatra
alkalmatlan gyerekek, öregek, betegek száma 180 (15
huszár, 165 gyalogos). Ennek alapján a határőrcsaládok
népessége mintegy 550-600-ra becsülhető. Orbán Balázs
1000-re teszi a városi joghatóság alá tartozók számát
és megjegyzi, hogy a fegyverviselőket kivonták a szék
joghatósága alól. A jobbágyok, a zsellérek, az adótól
mentes nemesek továbbra is a szék joghatósága alatt
maradtak.
A
fenti adatok segítségével, nyilván csak hozzávetőlegesen
lehet megállapítani a lakosság számát. Ha, Orbán Balázs
adata elfogadható, akkor a városiak a fegyverviselők,
a falusi jogállásúak száma 2000-2200-ra tehető, de ismerve
a város- és falurész kicsinységét, e szám túlzottnak
tűnik, tehát további kutatást igényel.
Megjelent
a Tanulmányok Székelyföld történetéből
(város, népesség, iskola) című kötetben -- kiadta
Scribae Kádár, Sepsiszentgyörgy, 1996 - (C)
Kádár Gyula -- kadargyula@planet.ro
Digitalizálta: walter@planet.ro
|