2010. április 19. – Szakszervezetek Művelődési Háza, Lajtha László Stúdióterem

Fotó: Toró Attila

Akkor mi? Identitás, újratanulás és értelmezés a forrás bekötőútjaitól a világsztrádáig. Mi meg csak kutatjuk a megmaradás lehetőségeit, miközben saját kultúránkról vajh mi keveset tudunk.

Pedig a zene mindennél erősebb kommunikációs nyelv, nem ismer verbális akadályokat, váratlan lep meg minket, hogy aztán elvarázsolja a lélek durva zegzugait. Hiszen hegedűk sírnak a bőrzeke alatt, ahány lakója is a planétának.

Ezzel van (lenne) mit keresnünk a globalizációs téridőben.

Adva van hát valami egyedülálló és íme, öt megszállott, hogy a maga felfogásában fordítsa azt. Nekünk, mindannyiunknak. Itt az idő figyelni!