A lakosság alakulása

A múlt század második feléig a város lakossága soha nem haladta meg a 2500 lakost, ez ugyancsak viszontagságos történelmének volt köszönhetõ.

János Zsigmond idejében 63 kapuval van megemlítve (1567), ez kb. 526 lakost jelentett (8 tagú család esetén), tehát jelentéktelen településnek számított. A városi jogok végleges elnyerésével virágzó korszak következik: Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodók alatt tapasztalható az elsõ gazdasági föllendülés korszaka. A török és tatár betörések elõtt a lakosság létszáma eléri a 2000 fõt, azonban 1662-re a török betörés után 700-900 fõre csökken, mivel az inváziók idején a város több mint felét leölték, vagy rabságba hurcolták. A város gazdasága összeroppan, és csupán az 1750-es évek után lendül fel, a kaszárnya létesítésekor.

A 19. sz. második felében, egy idõben a város iparosodásának kezdetével a lakosság ismét növekedni kezd. A sörgyár, textilgyár, dohánygyár megépülése jelentõs munkaerõt vonz a városba, így 1890-ben lakossága eléri az 5665 fõt, és folyamatosan növekszik: 1900-ban 6885 lakos, míg 1930. dec. 29-én 11 898 lakos, 1956-ban 18 896 lakos.