Már a kezdetektõl a parókiák mellett iskolák is működtek. Deákok látták el az oktatási
teendõket. Tehát elmondhatjuk, hogy a vallásos iskolázás a kereszténység terjedésével párhuzamosan tájainkon is gyökeret vert. Habár iskolák kimondottan nem is léteztek, volt közoktatás, amely lehetõvé tette, hogy a tanulók elsajátítsák a legszükségesebbnek ítélt ismereteket.

Az oktatás történetében fordulópontot jelentett a reformáció térhódítása. Így a 16-17.
századtól kezdõdõen az írásos emlékek folyamatosan említést tesznek a különbözõ iskolákról (Réty, Nagyborosnyó, Zabola, Uzon, Illyefalva, Szemerja stb.).

A megyei oktatás történetében külön helyet foglal el a felsõháromszéki Esztelnek katolikus
iskolája, amely a Gelencérõl elszármazott Nagy Mózes nevéhez fűzõdik, akárcsak az általa Kézdivásárhelyen, a Kantában 1696-ban létesített „Gymnasium”.

Az 1848-49-es szabadságharc után, az osztrák abszolutizmus éveiben, a császáriak
legfontosabb közoktatási célja az volt, hogy német nyelvet ismerõ és császárhű ifjúságot neveljenek. Ilyen irányú intézkedései azonban vidékünkön nem jártak sikerrel. Ezt igazolja Sepsiszentgyörgyön a vártemplomi, utóbb kántori lakban beindított német iskola csõdje is. Az iskolán keresztül gyakorolt elnémetesítési politika nem járt sikerrel.

A múlt század utolsó negyedében a felekezeti iskolák mellett községi népiskolák jönnek
létre, melyekben a hivatalos oktatási nyelv a magyar lesz. A népiskolák látogatását kötelezõvé teszik, az iskolakerülést büntetik. Mindez a székelység szellemi felemelkedéséhez járul hozzá, alapját képezi annak, hogy a régi hagyományokhoz híven, a székely ifjak tovább tanulhassanak Erdély jeles gimnáziumaiban. Erre az idõszakra tehetjük a Bodza-vidéki román nyelvű felekezeti iskolák létrehozását is. A helyi Eötvös József Tanítóegylet tevékenységének tanújeleként módszertani kézikönyvek jelentek meg. Tanszermúzeum létesült, majd 1875-76 folyamán Székely Tanügy címmel szaklap jelent meg ugyancsak Sepsiszentgyörgyön. A mai értelemben vett középiskolák sorában már akkor rangos helyet foglalnak el az említett Nagy Mózes Katolikus Gimnázium és a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium. Ezek, mint nevük is mutatja, felekezeti iskolák voltak ugyan, de nem zárkóztak el más vallású ifjak felvételétõl.

Az elsõ világháború után az Angelescu-féle iskolatörvény az erõszakos román nyelvű
tanítást szolgálta Háromszéken is. 1932-tõl csak a felekezeti iskolákban maradt az oktatás nyelve a magyar. Példaként említhetjük, hogy a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Királyi Tanítóképzõt 1919-ben román nyelvű tanítóképzõvé alakítják át (a mai Mihai Viteazul középiskola). A magyar tagozat Kézdivásárhelyre költözik, és megszakításokkal működik a második világháború után is, hogy majd az 1989-es fordulat után alapul szolgáljon a mai Bod Péter Tanítóképzõ beindításához.