Sepsiszentgyörgy régió bemutatása

A gazdasági elit vizsgálata - Dénes Judit

Fiatal vállalkozók falun

A falun élõ, a falusi társadalmat megcélzó fiatal vállalkozók szinte kivétel nélkül 25-35 évesek ma. Sajátos megnevezésük nincs, teljes személynevük válik fokozottan emblémává, ami már nemcsak a személyüket, hanem foglalkozásukat, státusukat is jelöli. Magukat szívesen nevezik vállalkozónak, s ez az öndefiníciós igény magatartásukban, viselkedésükben is érzékelhetõ.

Az ehhez a típushoz tartozó fiatalok az életformaváltás, az urbanizálódás sodrába leginkább bekerült családokból kerülnek ki. Ezen belül két családtípus különíthetõ el.
Vállalkozó fiatalok jelentkeznek azokból a családokból, amelyek maguk is korábban megpróbáltak vállalkozni, vagy a családi hagyományban élt a keresés, a próbálkozás iránti igény (valamilyen speciális mesterség gyakorlása, munkahelykeresés távoli vidékeken stb). Ugyanakkor az is jellemzõ ezekre a családokra, hogy életkori vagy más okoknál fogva a szülõk már nem kezdenek vállalkozni, de természetesnek tekintik, hogy a huszonéves fiatalnak esélyt adjanak az elinduláshoz (egyetértenek a vállalkozás megkezdésével, esetleg pénzzel is támogatják).

Vállalkozó fiatalokat indítanak el azok a családok is, amelyeknek az elõtörténetében nem mutatható ki elõvállalkozás, a szokatlan kezdeményezés iránti affinitás, de amelyek a nyolcvanas évek elején úgy döntöttek, hogy a gyereket városi iskolába adják, városi munkahelyet, esetleg lakást szereznek neki (mintegy 8-10%-ra tehetõ azoknak a családoknak a száma, amelyek tudatosan elébe mentek a várható változásoknak, s nem csak a kényszer hatására léptek).

A faluból való kilépésnek ez a tudatosan választott módozata olyan szülõ-gyermek kapcsolatot alakított ki, amelyben a gyerek a szokottnál nagyobb döntési jogkört kapott. E jogkör alapján dönthettek úgy ezek a fiatalok, hogy a család részleges egyetértése mellett vállalkozásba fognak. Az elõbbi családtípussal ellentétben, itt inkább megtűrt, mint segítõ támogatásról van szó, de a szülõk nem akadályozzák a próbálkozást.

Az eltérõ eredet ellenére a két típus alapvonása az, hogy a fiataloknak 1989-ben még nem volt megszilárdult, véglegesnek tekintett társadalmi pozíciójuk, s bár rendelkeztek valamilyen középfokú diplomával, a gyakorolt mesterséget nem tekintették véglegesnek. Azokhoz a fiatal városi társaikhoz hasonlítottak, akik a szó szoros értelmében nagyon vártak valamire, akiknek - életkori és státusbeli okoknál fogva - a változás a lehetõ legjobbkor jött.

A falusi fiatal vállalkozók között alig van néhány, aki nem kereskedelemmel foglalkozik. Az adás-vételnek azonban sokkal mozgalmasabb, képlékenyebb formáit gyakorolják, a mint a falusi kísérletezõk (lásd a következõ elemzést). A szokásos termékek mellett, amelyeket minden kereskedõ forgalmaz (édesség, néhány elõrecsomagolt élelmiszer, piperecikk, ruhanemű) megpróbálkoznak a műszaki eszközök forgalmazásával is. Ez több mozgást, nagyobb beszerzési kört, több kockázatot jelent. Jellemzi õket az a beállítódás, hogy „megfogni a jó üzletet”. Ha tõkeerejük megengedi, akkor azonnal alkalmazottakat vesznek fel, s õk csak az ügyintézésre, ellenõrzésre szorítkoznak. A hagyományos falusi mentalitástól való eltávolodásukat jelzi az is, hogy kapcsolathálójuk igen széleskörű, szívesen kötnek alkalmi, egyszeri kapcsolatokat is. A szerzés, a gyarapodás elve a mentalitásbeli kulturális mintákat nagyrészt kiiktatja. Nemcsak a kapcsolatok vagy a megjelenés fontosságát ismerik fel, hanem a műszaki eszközök (autó, telefon, fax) szerepét is. Bár mint látni fogjuk, e tekintetben városi társaik mögött messze elmaradnak.

A falusi társadalom mezõnyében sikeresnek számítanak, saját korosztályukban különösen, de ez nem jelent kiemelkedõ anyagi sikert, komolyabb vagyonfelhalmozást. Számukra a vállalkozás elsõ egy-két éve volt sikeresebb, ami egyrészt az induló vállalkozások számára biztosított kedvezményekbõl, másrészt a szabályozások és ellenõrzések lazaságából adódott.

Ma már számukra a „nagy profitszerzés kora” lejárt, többnyire csak életben tartják a vállalkozást. A következetes aprólékos építõmunkában nem erõsek, ezt a modellt nem is ismerhetik. Az utóbbi években valóban működésbe lépett ellenõrzési/engedélyezési hálózat (ezek többnyire megyei hatóságok) már következetesen megcsapolja jövedelmeiket. Lassan abba a helyzetbe jutnak, mint az 1989 elõtti vállalkozások, amelyek kevés adót fizettek hivatalosan, de a csúszópénzek és más juttatások a tiszta jövedelem 20-30 százalékát és elvitték. Nagy többségük ma a keresés, a próbálkozás fázisában van, de ez alapvetõen nem továbblépési, hanem túlélési, fennmaradási próbálkozás. Vállalkozó fiatalok elsõsorban a nagyobb fõútvonalak menti falvakban vannak. A kicsi elzárt falu számukra nem felvevõpiac, ugyanakkor megnehezíti az utazást és a kapcsolattartást. A 3- 4 ezres lélekszámú falvakban a fiatal vállalkozók száma eléri a 10-15-ös létszámot. A városközeli nagyobb falvakban ez a szám nagyobb is lehet. Számuk az ilyen vállalkozások mai stagnálása ellenére lassan növekszik, mert a vonatkozási kör számára ezek a vállalkozások követendõ modellt jelentenek. A fiatal vállalkozók szimbolikus súlyát ma két tényezõ adja. Egyrészt a falusi kortárscsoport felnéz rájuk. Különleges státusuk könnyen megérthetõ, ha figyelembe vesszük, hogy a nagyobb falvakban a 25-35 év közötti fiatalok létszáma eléri a két háromszázat, s ebbõl mindössze 10-15 a vállalkozó. Ez a referenciakör már csak azért is modellnek tekinti a vállalkozókat, mert ennek a rétegnek az egzisztenciája hosszabb távon nem rendezett (nincsenek egyértelműnek tekinthetõ és járható pályák). Sokan külföldi munkavállalással kísérleteznek, de ennek a próbálkozásnak a szimbolikus értéke a vállalkozás mögött van (ti. a falusi közvélemény még ma is inkább a helyben maradást tolerálja), s a külföldi kísérletezõk közül is többen vannak olyanok, akik az összegyűjtött pénzzel távlatilag vállalkozni kívánnak. A kortárscsoport által ily módon termelt kontextus a nem túlságosan sikeres, vegetáló próbálkozásokat is sikeresnek állítja be, sõt már magát a kísérletet is.

Szimbolikus súlyukat egy másik tényezõ is növeli. Az idõsebb korosztály azon része, amely anyagilag jobban áll, és nagyobb volumenű, igényesebb beszerzéseket, vásárlásokat eszközöl, szívesen támaszkodik a mobil, a falu szemszögébõl nézve sok kapcsolattal és sok információval rendelkezõ fiatal vállalkozókra. Megbízzák õket ügyintézéssel, egy-egy hiánycikk beszerzésével stb. Az ilyen „szolgáltatások” sokszor nem is vágnak egybe a meghirdetett vállalkozói profillal, mégis szívesen tesznek eleget többnyire bizalmas, rokoni, szomszédi, ismerõsi felkéréseknek.
Ez a jelenség egyrészt a falusi társadalom kapcsolatteremtési gyakorlatának nehézkességébõl, információszegénységébõl ered, másrészt pedig a fiatal vállalkozók azon igyekezetébõl, hogy minden alkalmat megragadjanak sikeresnek bemutatható ügyletek lebonyolítására, s választott pályájuk legitimitásának bizonyítására.

E két tényezõ okán súlyuk és szerepük a falusi társadalomban akkor is fokozatosan növekedik, ha ezt a vállalkozás eredményessége nem indokolná. Mindezt újabb példának tekinthetjük arra nézve, hogy a vizsgált régióban a gazdasági élet működésének egyes mozzanatai nem kimondottan a gazdasági racionalitás és a piac törvényszerűségei szerint alakulnak.