Sepsiszentgyörgy régió bemutatása

A gazdasági elit vizsgálata - Dénes Judit

Középkorú műszaki vagy gazdasági értelmiségiek

Ez a legdinamikusabb, legsokszínűbb rétege a vizsgált régióban ma jelenlévõ elitnek. Olyan 30-40 év közötti személyekbõl áll, akik nem humán fõiskolákat végeztek, 1989-ig középfokú vezetõi beosztásban dolgoztak, és 1989 után azonnal vállalkozásba fogtak. Alapképzettségük: közgazdaságtan, tervezés, informatika, műszaki tudományok. Egy-egy területen szaktudással rendelkeznek (ellentétben a függõ vagy független szerepet vállaló vezetõkkel), és vállalkozásaikat legalább részlegesen erre a szaktudásra alapozzák. Nem számítanak egyéniségnek a közvélemény szemében, egyszerűen vállalkozóknak nevezik õket, és õk is magukat. Fõiskoláikat a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján végezték, közülük igen sok falusi származású, nem csekély mértékű ambícióval, bizonyítási készséggel. A hetvenes évek még erõs, szelekciós elveket is érvényesítõ városi középiskoláiban érettségiztek, a fõiskola elvégzése után városokba, megyeszékhelyekre kerültek, ahol igen nagy helybõség mutatkozott számukra (üzemek mérnökei, részlegvezetõi, számítógépesítési hivatal stb.). Nem tartoztak a helyi városi elithez, a vezetõi helyek ekkor már telítõdtek, ezért csak a csendes vegetálás maradt számukra (ami jórésztkimondottan semmittevést jelentett). Hivatali keretek között sok kísérletet tettek saját ötleteik, elgondolásaik kivitelezésére, de ha el is ismerték õket, a ranglétrán feljebb nem juthattak. 1989 után azonnal hagytak mindent, és önálló vállalkozásokba fogtak. Nagy többségük csekély anyagi tõkével indult, s könnyen konvertálható kapcsolataik nem voltak. Ezért induláskor a csoportos kezdést választották. A csoportosulás haveri alapon történt, a létszám 4-6 fõ körül mozgott. A csoportos vállalkozások mellett többen egyéni vállalkozásokba isbelefogtak, ez minden csoporton belül érdekellentétekhez vezetett. A csoportok az elmúlt három év során átalakultak (szétszakadás, lemorzsolódás). Ma már legfeljebb három fõs csoportok maradtak, sokan egyéni vállalkozóként folytatják tovább. Az indulást igen nagy ambíció jellemezte. Széles spektrummal kezdtek, olyan kft.-ket jegyeztettek be, amelyek gyakorlatilag bármivel foglalkozhattak. Az 1990-es, 1991-es években a kereskedelem volt számukra a legfontosabb. Az általános hiány és az igen magas vásárlási kedv kettõsségét jól használták ki, mindenféle áruval kereskedtek (fõképp elektromos cikkekkel), a pénzüket rövid átfutási idõ alatt nagy haszonnal forgatták (ekkor az sem volt ritka, hogy egy vállalkozó alig egy-két hét alatt a pénzét megkétszerezte, megháromszorozta). Ez a munka sok tapasztalatszerzéssel járt (személyes ügyintézések helyi és fõvárosi hivatalokban, vámügyek intézése, adóügyek), ugyanakkor gyakorlatilag egész napos munkavégzést kívánt.

Az eredmény kettõs: tapasztalatok megszerzése ahhoz, hogy komolyabb vállalkozásba fogjanak, valamint olyan méretű személyes vagyon felhalmozása, amely lehetõvé teszi az alkalmi lehetõségeket lesõ vadkereskedelembõl való kilépést. Ez a réteg nem halad ugrásszerűen elõre. Céltudatos, és hosszabb távon gondolkodó. Biztos hátteret teremtett magának, elindított legalább egy olyan vállalkozást, amely hosszabb távon is életképesnek látszik, és nem függ a gyorsan változó hiánykonjunktúrától. Eddigi tapasztalataik megvédik õket attól, hogy egy-egy váratlan új rendelkezés felborítsa az elképzeléseiket. Nem idegenkednek a közéleti szerepektõl sem, úgy gondolják, hogy az ilyen szerepek játszása valamikor, valamilyen formában még megtérül. Idõt, energiát nem kímélnek. Ma sokuk tekintélyes vagyonnal rendelkezik, és ezzel „beosztva” élnek. Tartalékolnak is (valutában, ingatlanokban), de amikor biztos és gyorsan kamatozó lehetõség adódik, akkor ezt a stabil vagyont is „megforgatják”.

Vagyonuk egy részét hosszabb távú stratégiák alapján fektetik be. Végül költenek is, de ez a költekezés csak olyan mértékű, hogy az átlagon felüli jólszituált család benyomását keltse. A gazdasági hatalom konvertálásának ötlete foglalkoztatja õket, de úgy ítélik meg, hogy még nem elég gazdagok az ilyesmivel való tartós foglalatossághoz. Ilyen irányú törekvéseiket jelzi, hogy sok szállal kapcsolódnak a most formálódó non-profit szférához. Ez viszont azt is jelenti, hogy a non-profit szférához való tartozás ebben a segélyekkel és adományokkal megcélzott régióban igen megnöveli a mozgásteret, külföldi kapcsolatokat jelent stb. Az ehhez a réteghez tartozók egyszerre több fronton célozták meg az elitté válást, ezért rendkívül sokat dolgoznak. Mivel a munka nagy részét nem alkalmazottakkal végeztetik, hanem õk maguk szállnak be a ringbe, egyre inkább megszerzik azokat a képességeket, amelyek valakit ebben az országban és ebben a régióban sikeres menedzserré tehetnek. Mivel a vezetõkhöz képest „alulról” jöttek, az elõbbi két kategóriánál sokkal realistábbak, rendelkeznek szociális érzékenységgel is. A többfrontos érvényesülési stratégia azonban még nem vezetett igazán jelentõs vagyonhoz, jelentõs társadalmi szerephez. Azt lehet mondani róluk, hogy még csak az út felét tették meg.

Térségünkben 45-50 között alakul az ehhez a típushoz tartozók száma. Gyarapodást vagy csökkenést nem mutat. Egyfajta generációs rokonszenv jellemzi õket, figyelnek egymásra, ügyintézési információkat cserélnek, sõt újabban érdekszövetségekbe tömörülnek. Ez a réteg a szélesebb közvélemény elõtt nem, vagy alig ismert, gyakorlatilag csak az üzleti élet és a közélet potenciális konkurensei ismerik és tartják számon, hogy mivel is foglalkoznak, mit csinálnak. Egyáltalán nincsenek az érdeklõdés homlokterében, nem kering róluk szóbeszéd. Társadalmi súlyuk még nem jelentõs, mert nem rendelkeznek befolyást jelentõ anyagi erõvel, sem pedig befolyásosabb közéleti szereppel. A függõ, illetve a független vállalkozói szerepet vállaló elit számon tartja ezt a réteget, és igyekszik megtartani õket ebben a „másodhegedűs” szerepben, mint ahogy a humán elit is arra törekszik, hogy ne jussanak közéleti szerepekhez.

Teljesen megakadályozni azonban nem tudják, mind anyagi, mind szimbolikus súlyuk lassan növekszik. A társadalmi súly mindkét komponensét azonban e rétegnek saját magának kell elõállítania.

Az itt vizsgált elitréteg helyzetét és várható alakulását végiggondolva mindenekelõtt azt kell hangsúlyozni, hogy egyfajta „rejtett elitrõl“ van szó. Formális jellemzõi alapján már ma elitnek minõsíthetõ, azonban a helyi társadalom és a szélesebb nemzetiségi nyilvánosság ezt még nem hajlandó tudomásul venni. A kényszerű „rejtettség” azonban ennek a rétegnek a következetes elõrehaladását nem képes megakadályozni. Alaposabb vizsgálat nélkül nehéz a réteg egészének sorsát megítélni, de 20-30 százaléka néhány éven belül biztosan az élvonalba kerül és az elitszerephez szükséges szimbolikus pozíciókat is megszerzi. Ez várhatóan nem fog menni konfliktusok nélkül. Ez a réteg ma is folyamatosan konfrontálódik az állami pozíciót megtartó elitréteggel, illetve kissé visszafogottabban a helyi humán elittel, politikai vezetõkkel is. A vezetõ pozíciók a vizsgált régióban mind fizikailag, mind pedig szimbolikus síkon foglaltak, a helyi társadalmak ökonómiája szerint tulajdonképpen nincs szükség több elitre, ezért a jelzett réteg csak akkor juthat megerõsített elitszerepbe, ha lefoglalja a pillanatnyilag mások által elfoglalt pozíciók egy részét. (A „telítettségnek”, e régióra jellemzõ kulturális mintának a problémaköre szintén külön kezelendõ kérdés). A konfliktus természetét tekintve generációs jellegű, de nagy a valószínűsége annak, hogy nem egyetlen frontvonal mentén fog zajlani (nem valamiféle látványos generációs váltás lesz), hanem több, kisebb fronton, s a küzdelem tétje mindig csak egy-egy pozíció lesz. A pozíciószerzési igyekezet éppúgy jelent meggazdagodási igyekezetet, mint szimbolikus vagy adminisztratív elitpozíciók megszerzésére irányuló törekvéseket. Ennek az elit rétegnek azért is van esélye a jövõben, mert eltérõen a többi típustól, a holnap betöltendõ elitszerepet a maga összetettségében próbálja megszerezni (gazdasági, szimbolikus, adminisztrációs stb.), s a szélesebb társadalom a közeljövõben is várhatóan az ilyen komplexnek mutatkozó elitszerepeket fogja a leginkább elitszerepeknek tekinteni. A „specializált” elit ezzel szemben egyre inkább a státusinkonzisztencia
állapotába, s ezzel szemben együtt az idegenszerűség állapotába jut (ez – mellesleg - szintén e régió fejletlenségét mutatja).